Bamba Bálint

Volt egyszer két öreg koldus. A két öreg koldusnak volt egy iszonyú erős, hatalmas fia. Úgy hívták a fiút, hogy Bamba Bálint. Felerészt azért hívták így, mert a neve Bálint volt, felerészt azért, mert bamba volt. Ha se Bálint, se bamba nem lett volna, Bamba Bálintnak sem nevezték volna.

A két öreg úgy gondolta, eleget koldultak ők, a fiuk ne kolduljon. Mikor megnőtt, megerősödött, elküldték a kovácshoz, tanulja meg a kovácsmesterséget. De Bálint nem akart tanulni. A kovács hazaküldte.

Összetanakodott a két öreg, aztán elküldték a vargához, tanuljon vargamesterséget. De Bálintnak a vargamesterség sem tetszett. A varga is hazaküldte.

Megint tanakodott a két öreg, aztán elküldték a bognárhoz, tanuljon bognármesterséget. Hiába küldték, a bognármesterséget sem akarta megtanulni.

Most már tízannyit tanakodott a két öreg, hogy mitévők legyenek a fiukkal. Végül is beszólították a szobába, s azt mondták neki, ha mesterséget nem akar tanulni, jöjjön, kolduljon velük.

Csakhogy Bálintnak a kolduláshoz sem volt kedve.

Elfogyott a két öreg türelme:

- Ha sem dolgozni, sem koldulni nem akarsz, akkor eredj világgá, próbálj szerencsét.

- Magam is erre gondoltam - felelt Bamba Bálint; máris föltarisznyázott, elbúcsúzott apjától, anyjától, s nekivágott az országútnak.

Olyan gyorsan ment, mintha félne, hogy elkésik. Nem nézett se jobbra, se balra, mintha tudná, hogy hova megy. Holott nem tudta, hova megy, tehát nem is késhetett el. Ha nem lett volna Bamba Bálint, nem így tett volna. S ha nem így tett volna, nem is lett volna Bamba Bálint.

Mire a nap delelőre ért, Bálint megéhezett. Körülnézett, s megakadt a szeme egy emberen. Odament hozzá, rászólt:

- Hallja, kend, munkát adjon!

Megijedt az ember, majd szörnyethalt ijedtében. Gondolta, nem lenne okos dolog ilyen erős legénnyel ellenkezni. Azt felelte hát:

- Adok munkát, hogyne adnék.

- Előbb ebédet adjon kend, aztán ide azzal a munkával, hadd egyem meg! - mondta Bamba Bálint.

Az ember megkínálta ebéddel Bálintot, aztán rámutatott az istálló fedelére, hogy foltozza meg. Nem kérette magát Bálint, felszökkent az istálló tetejére, s megfoltozta, ahogy kellett. Munkája fejében kapott egy marék búzát, betette a zsákba. Azzal megint nekivágott az útnak.

Olyan gyorsan ment, mintha félne, hogy elkésik. Nem nézett se jobbra, se balra, mintha tudná, hogy hova megy. Holott nem tudta, hova megy, tehát nem is késhetett el. Ha nem lett volna Bamba Bálint, nem így tett volna. S ha nem így tett volna, nem is lett volna Bamba Bálint.

Csak akkor nézett körül nagy hirtelen, amikor leszállt az este. Körülnézett, hol térhetne nyugo­vóra. Meglátott egy házat, azon nyomban bezörgetett:

- Ki az? - kérdezték az ajtó mögül.

- Én vagyok az, Bamba Bálint.

- No, ha te vagy, mit akarsz?

- Éjszakai szállást - felelt Bamba Bálint.

Beengedték, megkínálták vacsorával, ágyat bontottak neki. Mielőtt ágyba feküdt volna, Bálint megkérdezte, hogy hova teheti a zsákot a búzával. Mondták, tegye a kakasülőre. Odatette, lefeküdt, elaludt, hajnalban fölkelt, megmosakodott, felöltözött. Keresi a zsákot a búzával. A zsák megvan, a búza hiányzik.

Bamba Bálint kérdőre fogta a gazdát:

- Hol a búzám?

- Megette a kakas - felelte a gazda.

- Annyi baj legyen - mondta Bálint -, akkor viszem a kakast.

Hiába tiltakozott a gazda, a kakast nyakon fogta, benyomta a zsákba, a zsákot a vállára vetette, s folytatta útját.

Estélig meg sem állt. Akkor körülnézett, meglátott egy házat, bezörgetett nagy lármásan.

- Ki az? - kérdezték az ajtó mögül.

- Én vagyok az, Bamba Bálint.

- No, ha te vagy, mit akarsz?

- Éjszakai szállást - felelt Bamba Bálint.

Beengedték, megkínálták vacsorával, ágyat bontottak neki. Mielőtt ágyba feküdt volna, Bálint megkérdezte, hogy a kakasa hol aludhat. Mondták, zárja be a disznóólba. Bálint kivette a zsákból, s betette a disznóólba. Aztán lefeküdt, elaludt, hajnalban fölkelt, megmosakodott, felöltözött. Keresi a kakast. Nincs sehol. Csak a tolla volt meg a disznóól földjén.

Bamba Bálint kérdőre fogta a gazdát:

- Hol a kakasom?

- Megette a disznó - felelte a gazda.

- Annyi baj legyen - felelt Bálint -, akkor viszem a disznót.

Tiltakozott a gazda, tiltakozott a felesége, még az anyós is tiltakozott. De hiába tiltakoztak, Bálint azt mondta, vagy a kakas, vagy a disznó. Kakas nem volt, fogta a disznót, benyomta a zsákba, a zsákot a vállára vetette, s folytatta útját.

Estélig meg sem állt. Akkor körülnézett, meglátott egy házat, bezörgetett az ajtón.

- Ki az? - kérdezték az ajtó mögül.

- Én vagyok az, Bamba Bálint.

- No, ha te vagy, mit akarsz?

- Éjszakai szállást - felelt Bamba Bálint.

Beengedték, megkínálták vacsorával, ágyat bontottak neki. Mielőtt ágyba feküdt volna, Bálint megkérdezte, hogy a disznaja hol aludhat. Mondták, hogy kösse be az istállóba, az ökrök mellé. Bálint kivette a disznót a zsákból, s bekötötte az istállóba. Aztán lefeküdt, elaludt, hajnalban fölkelt, megmosakodott, felöltözött. Megy az istállóba, keresi a disznót. Az istálló földjén feküdt a nyomorult pára. Nem volt már benne élet.

Bamba Bálint kérdőre vonta a gazdát:

- Hol a disznóm?

- Széttaposta az ökör - felelte a gazda.

- Annyi baj legyen - mondta Bálint -, akkor viszem az ökröt.

Tiltakozott a gazda, tiltakozott a felesége, tiltakozott hét gyereke, még a szomszédokat is áthívták tiltakozni. De hiába tiltakoztak, Bálint azt mondta, vagy a disznó, vagy az ökör. Disznó nem volt, fogta az ökröt, hogy benyomja a zsákba. Nem fért be.

- Ha nem férsz be, a te bajod - morgott Bálint, azzal az ökröt a nyakába akasztotta, s folytatta útját.

Estélig meg sem állt. Akkor körülnézett, meglátott egy házat, megzörgette az ajtót.

- Ki az? - kérdezték az ajtó mögül.

- Én vagyok az, Bamba Bálint.

- No, ha te vagy, mit akarsz?

- Éjszakai szállást - felelt Bamba Bálint.

Beengedték, megkínálták vacsorával, ágyat bontottak neki. Mielőtt ágyba feküdt volna, Bálint megkérdezte, hogy az ökre hol aludhat. Mondták, kösse be az istállóba. Bálint fogta az ökröt, bevitte az istállóba, bekötötte. Aztán lefeküdt, elaludt, hajnalban fölkelt, megmosdott, felöltözött. Keresi az ökröt. Nincs sehol.

Bamba Bálint kérdőre fogta a gazdát:

- Hol az ökröm?

- Kieresztette a lányom - felelte a gazda.

- Annyi baj legyen - mondta Bamba Bálint -, akkor viszem a lányodat, úgyis nősülni akarok.

Tiltakozott a gazda, tiltakozott a felesége, tiltakozott az egész család. Még a falut is odahívták tiltakozni. De hiába tiltakoztak, Bálint azt mondta, vagy az ökör, vagy a lány. Ökör nem volt, fogta a lányt, benyomta a zsákba, a zsákot a vállára vetette, s megindult hazafelé.

Estélig meg sem állt, de estélig sem ért haza. Körülnézett, meglátott egy házat, megzörgette az ajtót.

- Ki az? - kérdezték az ajtó mögül.

- Én vagyok az, Bamba Bálint.

- No, ha te vagy, mit akarsz?

- Éjszakai szállást - felelt Bamba Bálint.

Beengedték, megkínálták vacsorával, ágyat bontottak neki. Mielőtt ágyba feküdt volna, Bálint szokása szerint meg akarta kérdezni, hogy a lányt hova viheti aludni. Már-már beszédre nyitotta a száját, mikor bejött a szobába a gazda hét derék fia. Olyan bamba Bálint sem volt, hogy a hét derék legénynek megmutassa a szép lányt. Meggondolta hát a dolgot, s csak annyit kérdezett, hogy a zsákját hova tegye. Mondták, hogy támassza a sarokba.

Bálint úgy tett, ahogy mondták, a sarokba támasztotta a zsákot, maga ágyba feküdt, s mindjárt elaludt.

A szegény lány nem jól érezte magát a zsákban. Aludni nem bírt. Ha meg ébren volt, mindene sajgott, mindene fájt. Nyöszörgött is gyötrelmében. Először félhangosan, aztán egyre erőseb­ben. Addig-addig, hogy a gazda meghallotta. Oldalba bökte a feleségét:

- Hallod-e, asszony, nyöszörögnek - mondta.

- Nyöszörögnek hát - felelt az asszony.

- Ugyan bizony ki nyöszöröghet?

- Ha megnézed, megtudod, ha nem nézed, nem tudod - felelt az asszony, s azzal falnak fordult.

A gazda ment, amerről a nyöszörgést hallotta. Megtalálta a zsákot, kinyitotta. A szép lány kidugta a fejét a zsákból, és könyörögni kezdett a gazdának, hogy mentse meg a bamba legénytől. A gazda megígérte, hogy megmenti, de csak akkor, ha feleségül megy a legidősebb fiához.

Megegyeztek gyorsan. A gazdának volt egy rühes kutyája, azt tette a zsákba a szép lány helyett.

Hajnalban Bálint fölkelt, megmosakodott, felöltözött. Odanéz a sarokba, ott áll a zsák. Megtapogatja, megemeli. Nem üres. Megköszönte az éjszakai szállást. Elbúcsúzott a gazdától, s ment, ment, meg sem állt hazáig.

Apja otthon, anyja otthon, nagy örömmel fogadták Bálintot. Kérdezték, faggatták, hogy ment sora idegenben, megcsinálta-e a szerencséjét.

- Meg hát! - felelt Bamba Bálint nagy büszkén. - Olyan szép menyasszonyt hoztam haza, hét vármegyében sincsen párja.

- Hol van? - kérdezte apja-anyja.

Mutatta Bálint, hogy a zsákban. A két öreg látni szerette volna a szép menyasszonyt, de Bálint azt mondta, hívják oda az egész falut, hadd lássa mindenki, milyen szép az ő menyasszonya.

Úgy is lett, összetrombitálták az egész falut. Mikor már mindenki összegyűlt, Bálint odaállt a zsák mellé, és így szólt:

- Most mindjárt meglátjátok, kit veszek én feleségül.

Nagy ünnepélyesen kioldotta a zsák nyakát. Abban a pillanatban, hogy a zsák kinyílt, a kutya kiugrott belőle, s úgy elszaladt, azóta se látták.

A falu népe kacagott, úgy kacagott, rengett bele az egész határ. Ma is kacagnak, hacsak meg nem unták.