Hány lába van a lúdnak
Volt egyszer két vándorlegény. Az egyiket
hívták Kancsalinak, a másikat Fancsalinak. Ez a két legény nagy
útra indult télidőben, s egy pusztára tévedtek. Vándoroltak,
vándoroltak, majd elvásott a lábuk, de emberre sehol sem leltek.
A szemük pedig kopogott éhségükben.
Mikor már-már összerogytak, megláttak egy
házat. Abban a házban éppen lakodalmat ültek. Szívesen fogadták
őket, s adtak nekik egy sült ludat, hadd teljenek el kedvükre.
Mialatt Kancsali megköszönte a ludat,
Fancsali leszakította a fél combját, gyorsan felfalta. Nem bírta
már türtőztetni az éhségét.
Odakünt az országúton leültek az árok
partjára, hogy a ludat megegyék. Kancsali elővette a bicskáját,
hogy majd kétfelé osztja. Hát akkor észrevette, hogy a lúd egyik
lába hiányzik.
- Hé, Fancsali koma, hova tetted a ludunk
fél lábát? - kérdezte.
Mire Fancsali így válaszolt:
- Egylábú madár a lúd, mindenki tudja.
Azzal odamutatott a befagyott tóra. Állott
ott vagy húsz lúd, egy lábon valamennyi.
- Oda nézz - mondta Fancsali koma -, azok
is ludak, azoknak sincs több, mint egy lábuk.
- Valóban úgy látszik - hagyta rá Kancsali
koma. - De gyere csak, nézzük meg közelebbről.
Fölállottak, s megindultak a ludak felé.
Mikor a közelükbe értek, Kancsali koma hessentett egyet a
karjával. Erre ahány lúd ott álldogált, mind leeresztette a
másik lábát, s nagy gigázva eliramodott a jégen.
- A nagy gágogástól ereszthettek még egy
lábat - mondta Fancsali koma.
- Mindjárt kipróbáljuk - felelt Kancsali.
- Ugyan bizony miként próbálhatnók ki?
- Úgy, koma - válaszolt Kancsali -, hogy te
hozzálátsz gágogni. Ha kieresztesz egy harmadik lábat, megkapod
a sült lúd felét. Ha nem, megeszem én az egészet.
Fancsali koma egy darabig gágogott,
gágogott. De új lába csak nem nőtt. Aztán könyörgőre fogta a
szót. Mikor megvallotta, hogy bizony ő ette meg a sült lúd
hiányzó lábát, Kancsali koma megbocsátott neki, s odaadta a
részét, hadd lakjék jól ő is.