Egy téli, hideg este, Morzsi és Cirmi elaludt a kandalló előtt. Kint a hideg udvaron vacog mindenki, kivéve a két apróságot.

-Morzsi, Cirmi gyertek gyorsan! - hívta a gazdájuk. Gyertek, kész van a vacsora.

Nem jöttek. Biztosan a kandalló mesék nekik. Odamegyek és felébresztem őket.

-Cirmi, Morzsi! Ébredjetek - szólította a gazdájuk. Nem ébredtek fel. Akkor biztosan nem éhesek.

Egyszer csak a gazdájuk is elaludt. Morzsi és Cirmi felébredt, és megérezték a finom ennivaló szagát, és kilopakodtak a konyhába, de nem tudták, hogy melyik tányér a sajátjuk. Cirmi elkezdte enni Morzsiét, Morzsi pedig Cirmiét. Jól laktak. Cirmi nagyon rosszul lett. Morzsi nagyon hangosan ugatott, erre a gazdájuk felébredt és odament a kandallóhoz, de nem voltak ott. Szaladt gyorsan a konyhába. Ott vannak, gyorsan odaszaladt. Megnézte az apróságot. Lassan reggel lett. A gazda elvitte Cirmit az állatorvoshoz. Várni kellett sokat, sajnos sok beteg állat van. Lassan minket is behívtak a rendelőbe.

-Egy kicsit még sápadt. Mára, holnapra bevesszük.

A gazda elment az orvostól. Eltelt a két nap. Elment a gazda az orvoshoz, aki odaadta Cirmit és hazamentek.

Ha Cirmivel és Morzsival megint történne valami, az én mesém is tovább tartott volna.