Lelkes Miklós

HÁROM HÚSVÉTI TOJÁS

Kedves, aranyszőke hajú, szépséges leány volt Napsugár Évike, a varázslókirály leánya. Megfogadta bölcs édesapja tanítását: - Lányom, csak olyan varázslatba kezdj bele, amit nem csak eszed, szíved is helyesel!

Amikor Évike felnőtt , harminchárom királyfi jött el hozzá leánykérőbe a Nagy Leánykérés Napján. Harminc királyfival hamarosan közölte: szívesen látja őket a palotában , de a kezére ne számítson egyikük sem, csak a kézimunkájára. Mindegyikük kapott ugyanis tőle egy általa készített , hímzett asztalterítőt. Nem akármilyen terítő volt az! Nappal az asztalt díszítette , de estefelé megelevenedett a rajta levő kép: lakomázó törpék , nyíló csőrű madárkák , csinos bajszú cicamicák vagy legelésző szarvasok és a törpék vagy állatok a terítő tulajdonosának szemére nyugtató álmot terítettek.
Három királyfi nem kapott még választ leánykérő szavaira , így , persze , asztalterítőt sem. Amikor a többi királyfi eltávozott , ők még ottmaradtak a palotában. Ottmaradtak és a szerencse is ottmaradt velük: közeledett a húsvét.
A húsvéti locsolkodás lányok-legények nagy öröme volt ott is , a varázslókirály országában , Hipphopp földön.
Sőt! Ott volt csak igazán nagy hejehuja , húsvéti tánc , fővarázslat , mellékvarázslat , meg miegymás!
Meg is locsolta nagy szívdobogás közepette a három leánykérő királyfi Napsugár Évát: az első ibolyaharmattal , a második csillagvirág gyöngycseppjeivel , a harmadik vidámillatú rózsavízzel!
A leány mindegyiknek adott egy húsvéti tojást. Az elsőnek azt mondta:
- Vigyázz erre a tojásra! Benne van a Csidecsuda. Fel ne törd!
A másodikhoz így szólt:
- Te meg ezt a tojást őrizd! Benne van a Hűdefinom. Nehogy megkóstold!
A harmadik királyfinak mélyen a szemébe nézett:
- Neked is adok egy tojást. Benne van a Hűdeöreg! A tojásra az arcképemet festettem. Ha feltöröd a tojást: hétszer hét évvel tovább élsz. Feltörheted , ha akarod. Hűdeöregnek viszont akkor vége!
Megköszönték a királyfiak az ajándékot , kezet csókoltak Napsugár Évának és lóra ültek. Szédítő iramban vágtattak saját birodalmukba. Ott is meg kellett locsolniuk a lányokat , előírta a szokás , az illem. Ám megígérték: három nap múlva visszajönnek és bemutatják a húsvéti tojásokat. Hadd lássa Napsugár Éva milyen becsben őrzik ajándékát!
Az első királyfi , Kukkantó Gergely , buzgón locsolgatta otthon a lányokat.
Hanem csak fúrta az oldalát: mi lehet az a Csidecsuda? Óvatosan kis lyukat szúrt a tojásba és bepillantott rajta.
Hű! Nem mi volt a tojásban , hanem ki! Csidecsuda varázsmanó. Azon a kis lyukon rögvest kiugrott a manócska és a kezében levő aranypálcával rácsapott a királyfi orrára:
- Te kis kíváncsi! Azzal eltűnt.
A második királyfi , Eszemiszom Nándor is becsületes leányöntözgetőnek bizonyult. Ám Hűdefinomat igencsak szerette volna megkóstolni. Olyat még bizonyára nem evett világéletében. Lyukat fúrt a tojáson , hogy a bűvös csemegéből legalább csipetnyit szájába tehessen.
Nem csemege volt abban, hanem Hűdefinom manó, aki rögvest kiugrott a lyukon és a kezében levő ezüstpálcával a királyfi orrára ütött:
- Enchencbenc , te ínyenc! Azzal eltűnt.
A harmadik királyfi , Barátságos Károly , szintén meglocsolta a lányokat , ahogy illik , kedvesen , udvariasan , miután elmondta a locsolási engedélyt kérő versikét. Szíve azonban csak Napsugár Éván merengett , őt szerette volna újra viszontlátni , méghozzá rettenetesen. A királykisasszonytól kapott tojást ágya melletti asztalkára helyezte , gyémánttartóba , és esténként arról mesélt neki mennyire imádja Évát , a csodálatos varázslóleányt.Mit meg nem adna érte , ha feleségül jönne hozzá! Dehogy jutott eszébe , hogy feltörje a tojást! Akkor megsérülne Éva arcképe és meghalna a tojásban Hűdeöreg. Saját életét nem akarta ily módon meghosszabbítani , ezt a varázslatot nem érezte volna igazságosnak , becsületesnek.
A harmadik napon a királyfiak ismét a varázslókirály palotája felé vágtattak. Restellte a történteket az első és második királyfi , Gergely és Nándor, de ügyes mesterembereik az élő manók helyett nagy titokban selyemruhás mini babát ültettek mindkét tojásba, a szúrás , illetve fúrás nyomát pedig úgy eltűntették, hogy azt szülőtyúkanyja sem vette volna észre egyiknél sem.
Napsugár Éva barátságosan fogadta mindhármukat. A három királyfi mindegyike tenyerébe tette a húsvéti tojást és azt mondta: lám , megőrizte épségben.
Honnan, honnan nem előugrott erre valahonnan Csidecsuda és Hűdefinom manó.. Pirulhatott az első és a második királyfi!
Node hamarosan még pirosabb lett a harmadik , Károly , mert hirtelenében kettényílt az ő húsvéti tojása és hosszúszakállú manócska lépett ki belőle: Hűdeöreg!A manócska súgott valamit a királykisasszony fülébe.
Napsugár Éva odalépett Károlyhoz és rámosolygott:
- Megőrizted a tojást épségben , megőrizted becsületed! Hűdeöregtől tudom miként vélekedsz az én szívemről , fogadd el hát , neked adom, de csak a tiedért cserébe! Barátságos Károly e szavak hallatán a mennyezetig ugrott örömében.
Hamarosan megtartották a lakodalmat. A nagy ünnepségen a többi , egykor a királykisasszony kezéért versengő királyfi is ott volt. Nem volt miért neheztelniük: csak egy szíve van a leánynak akkor is, ha varázslókirály leánya, miért adná oda másnak , mint annak , akit szeret?!