A SZESZÉLYES CICA

Panni az asztalnál ült, rajzolgatott; különféle színekkel festette ki a képeket. Egyszer csak

a szék támlájára ugrott a zöld szemû cirmos Cica, és figyelmesen nézegette a rajzokat.

- Mit csinálsz, panni ? - kérdezte kíváncsian, és puha, fehér mancsát rátette a kislány vállára.

- Házacskát rajzolok neked - felelte Panni. - Nézd csak, Cicuskám, pirosra festem a tetejét, az ajtaját meg sárgára.

- Csak azt nem tudom: mit is csinálok majd ebben a házikóban ?

- Tüzet raksz, és felforralod a tejecskédet.

És már oda is rajzolta Panni a bodros füstgomolyagot; az vidáman szállt felfelé a kis házacska kéményébõl.

- Hát az ablaka hol van ? - kérdezte a Cica. - Igazán tudhatnád, hogy a cicák mindig az ablakon ugrálnak be.

Szép kis ház ez, mondhatom ! Még ablaka sincsen.

- Ne türelmetlenkedjél, már itt is vannak az ablakok - szólt szelíden Panni. - Egy, kettõ, három a ház oldalára, egy meg a padlásra.

Szép egyenes vonalakkal rajzolta meg a kislány a négy kicsi ablakot. De a Cirmos csak tovább kérdezgette.

- Hát sétálni hol fogok ? Vagy mindig csak itthon unatkozzam ?

Panni szép deszkakerítést rajzolt a ház köré.

- Itt sétálhatsz majd, Cicuskám, ez lesz a kert; kaput is rajzolok rá.

Nézte, nézte a Cirmos a képet, azután gúnyosan megszólalt:

- Ezt nevezed kertnek ? Hisz ez csak üres udvar !

Várjál ! Mindjárt rajzolok neked egy gyönyörû szép kertet is. Látod, itt van egy virágágy, mellette egy almafa, sok-sok piros

alma terem rajta. Ezt a két kerek ágyást meg zöldséggel ültetjük tele; az egyikbe sárgarépát ültetünk, a másikba káposztát.

- Káposztát ? - nyávogta a Cica. - Nem vagyok én tapsifüles, hogy káposztával éljek. Ha kedvem szottyan egy kis horgászásra,

hol fogok majd aranyhalacskát ?

Panni már rajzolta is a kis, kék vizû, kerek tavat, és bele három aranyhalacskát.

- No jól van, ezzel meg vagyok elégedve - dorombolta Cirmos. - De, Pannikám, ugye lesz baromfi is a kertemben ?

- Persze, hogy lesz Cirmoskám. Nézd, már itt is van ez a nagy tarajos, tarka farkú kis kakas, mellette meg a bóbitás,

kendermagos tyúkanyó. Kapsz még három pelyhes csibét is, meg egy sárga csõrû libát a tó partjára.

A Cica megnyalogatta a szája szélét, elégedetten dorombolt.

- Miau, miau, ezt már szeretem ! Hát a kis egerek ? Ugye lesznek egerek is a házikómban ?

- Szó sincs róla, egér nem kerülhet a házba.

- És ki õrzi majd a házacskámat, ha elmegyek hazulról ?

- Ne félj, lesz házörzõ is.

Panni rajzolt is egy kis takaros kutyaólat, eléje meg egy rövid szõrû, kurta lábú, cipõgombszemû kis kutyát.

- Látod, Cicuskám, ez itt Fickó kutya, õ vigyáz majd a házadra.

Ebben a pillanatban a Cica villámgyorsan leugrott a padlóra, felkunkorította a farkát, felborzolta a bundáját;

zöld szemecskéje csak úgy villogott, mikor megszólalt:

- Tulajdonképpen nem is tetszik nekem a házad, sem a kert, sem az aranyhalacskák... Nem akarok benne lakni !

És elrohant a Cirmos, sértõdötten, haragosan; úgy elszaladt, vissza sem nézett Pannira.

Ugye tudod, hogy miért gondolta meg magát oly hirtelen ez a szeszélyes Cica ?