A fazekas szerencséje

(Indiai mese)

Mahila-Ropja városában élt egyszer nagyon régen élt egy fazekas. Ott lakott a fazekasok utcájában, ahol sok cserép hevert szanaszét. A fazekas nagyon jó vásárból tért haza, s mivel sok pénzt keresett, örömében többet ivott, mint amennyit elbírt. Részegen botorkált a fazekasok utcájában, elesett és bevágta fejét egy tört cserépdarabba. Menten eleredt a vére, csúnya seb lett a homlokán, ráadásul fertőzést is kapott. Az ijedtségtől hamarosan kijózanodott, de akkorra már elmérgesedett a sebe, s nem győzte gyógyítani. A sebhely sok éven át ott maradt a homlokán. Telt-múlt az idő s abban az évben alig volt termés. A szárazság nagy nyomort szült, az emberek éhen haltak, járvány is tizedelt. A fazekasnak is rossz éve volt. Ezért aztán, amikor király zsoldosai katonákat toboroztak, ő is jelentkezett. A zsoldostábort a király sokszor meglátogatta, s amikor a fazekas homlokán a nagy sebet meglátta, így gondolkozott: - Kiváló hős lehet ez az ember! Valami nagy csata emlékét hordozhatja a homlokán. A fazekasnak előléptetést, kitüntetést rendelt és nagy megkülönböztetéssel vették körül ezután a katonák is. Mindenki irigyelte, de nem mertek belekötni bajtársai, mert féltek erejétől, ki nem mondott és be nem bizonyított hősiességétől. A bajt mindig baj kíséri. Az éhínség és járvány után kitört a háború is. A király kiadta a parancsot a hadba szállásra. A kaszárnyaudvaron ott álltak a felszerelt elefántok, tevék és lovak, a hadsereg megszemlélésére eljött a király. A fazekast nem felejtette el. Maga elé hívatta és így szólt hozzá: - Melyik csatában szereztél ilyen nagy érdemeket? A fazekas elmosolyodott és így szólt: - Nem vagyok én harcos, a kézművesek kasztjába tartozom, uram, királyom! Egy nagy vásár emléke a seb, mert akkor sokat ittunk és támolyogva tértem haza. Ráestem egy cserépre, az okozta a nagy sebet homlokomon. A király elszégyellte magát önmagaelőtt, amiért nem kérdezte előbb a zsoldost, s azt hogy ekkorát tévedett. Szólt a testőrparancsnoknak: - Dobjátok ki a fazekast! Még engem is megtévesztett harcias külsejével. - Óh, uram királyom - kiáltott fel a fazekas - értek én a verekedéshez! - Csalódtam benned!- mondta a király. - S lehet, hogy most is tévesen ítélem meg harciasságodat, de azért csak menj előlem! Egy testőr nevetve fordult a mellette állóhoz és így szólt: Megjárta a fazekas, mert megmondta az igazat. Király kegyét elvesztette, gyárthat újra fazekat. A király pedig azt mondta: - Igaza van! De nekem is igazam van, mert helyes a szólás: Az oroszlán fiai közt egyszer felnevelt egy sakált. Bátor lett, mígnem egyszer megjelent az elefánt.