A tyúk meséje

 

Mióta tudnak a nyulak tojásokat festeni?

 

Réges-régen, mikor még az állatok értették egymás és az emberek nyelvét, volt egy nagy tyúkfarm, ahol élt egy gőgös nagy kakas, aki rettegésben tartotta az összes állatot, főleg a tyúkokat.

Híre ment, hogy az emberek minden tavasszal egy érdekes ünnepet ülnek, mikor lányok igen sok tojást főznek meg és festenek be, s elajándékozzák azokat egy kölnivizes locsolkodás után. Nagyon hangos ekkor a világ.

A nagy kakas meg akart gazdagodni, és kitalálta azt, hogy ha tyúkok nemcsak megtojják a tojásaikat, hanem be is festik azokat, akkor nyithat egy úgynevezett „Húsvéti Tojások Boltját”.

Azonban bármivel is festették be a tyúkok a tojásaikat, az másnapra kifakult, vagy a festék lepergett.

Éktelen haragra gerjedt, fel s alá járkált a szemétdombon. Törte a fejét, hogyan tudná megvalósítani tervét.

Már majdnem beesteledett, mikor meghozta a döntését. Összehívatta az egész farmot, és ezekkel a szavakkal adta hírül mindenkinek:

- Megparancsolom, hogy a vén tyúkok szedjék össze kosarakban a tojásokat, s vigyék el a közeli Nyúlföldre, ahol az együgyű nyulak befestik a tojásaimat! S mihelyt elkészültek vele, hozzátok vissza! Már holnap reggel indul az első kosárszállítmány! Az első négy tyúk, aki elviszi nem lesz más, mint Lili, Mimi, Vivi és Kiki.

A tyúkok szeme teljesen elkerekedett. Tudták, hogy a négy legöregebb tyúkról volt szó, akik már csak azzal foglalkoztak, hogy kedvességükkel szórakoztatták a fiatalokat, kotkodácsolásukkal vidították fel a szomorú napokat.

A négy tyúk egész éjjel gyűjtögette a tojásokat. Kora reggel keltek útra.

Mentek-mentek, mendegéltek, de a Nyúlföldet még hírből sem hallották. Bárkivel is találkoztak, csodálkozva húzták fel a vállukat.
Mikor már magasan sütött a nap, bementek a közeli erdőbe, s úgy döntöttek, hogy csak délután indulnak tovább, mihelyt alább hagy a nagy hőség.

Ahogy pihentek és bóbiskoltak, Lili különös alakokra lett figyelmes. Hosszú fülük volt, testüket sűrű pihék borították, furcsa módon mentek, mindig mosolyogtak, kezükben és vállukon ecseteket tartottak. S ami az útjukba esett, mindent lefestettek.

Lili azonnal felkeltette bóbiskoló társait:

- Keljetek fel azonnal! – kiáltotta el magát. – Megtaláltuk a Nyúlföld lakóit!

A többi tyúk lassan, de magához tért, s a Lili által mutatott irányba tekintett. Alig akarták elhinni.

- Ők azok! Megvannak! – sóhajtotta el magát Mimi.

- Mire várunk? – tette fel a kérdést Kiki. – Menjünk oda, és festessük be velük a tojásokat, s induljunk azonnal vissza!

- Nem olyan egyszerű az, Kiki – mondta Vivi. – Mi van akkor, ha …

Elszomorodtak a tyúkok, csőrüket lógatták. Észre sem vették, hogy a nyulak odaértek a tyúkokhoz. Egyből levettek egy-egy tojást, s azonnal festeni kezdték azokat. Az egyik szebb lett, mint a másik.

Amikor a tyúkok észrevették, alig győztek csodálkozni a nyulakon. Ahogy lement a nap, készen is voltak az egész kosár tojással. A nyulak pacsit dobtak egymásnak, mosolyogva indultak volna haza, mikor a legidősebb tyúk eléjük lépett.

- Mivel tartozunk? – kérdezte. – Tudjátok, …

A nyulak összenéztek, majd mancsaikkal legyintettek.

- Tudjátok, a nagy kakas…
- Tudjuk, de nem eszik a kását ennyire forrón! – mondta a legkisebb nyúl. – Csak hozzátok ide a tojásaitokat, majd mi befestjük! Mindenki jól jár, mi szeretünk festeni, ti pedig keményen megdolgoztok ezért.

Így a nyulak és a tyúkok megegyeztek.

Minden nap egyre nagyobb kosarakkal indította el a tyúkokat a nagy kakas, aki egyre telhetetlenebb lett.

A nyulak szívesen festegettek, de egyre nehezebben tudták a nagy kakas kívánságait teljesíteni.

Egy nap úgy döntött a nagy kakas, hogy elkíséri a tyúkokat. Alig hitt a szemének, mikor meglátta a nyulakat, akik rövid idő alatt színes ruhákba öltöztették a tojásokat. Azonban a kakasnak támadt egy ötlete:

- Nem úgy megy ám, nyúl barátaim! Mától megparancsolom, hogy mintákat is fessetek a tojásokra. Sokkal kelendőbbek lehetnek, tudom.

A nyulak összenéztek, majd a legidősebb így szólt:

- Nagy Kakas, azonban milyen minta felelne meg a számodra?

A kakas megvakarta a tarkóját, tanácstalannak látszott.

- Tudod, mit, Kakas, van egy ötletem, megfestjük neked a mintákat, és majd eldöntöd.

- Rendben – egyezett bele.

A nyulak körbevették a nagy kakast, és festeni kezdték őt. Míg festették a kakast, összehívatták az erdő összes lakóit. Mikor elkészültek vele, a nyulak visszavonultak, hogy bemutathassák új művüket. Ekkor hatalmas nevetés rázta meg az erdőt.

A nagy kakas nem értette, mi is történt. A tyúkok is eltakarták tollaikkal az arcukat.

Kínjában a nagy kakas elrohant a közeli folyóhoz, majd belenézett.

Legelőször nem is akart hinni a szemének. Mikor másodjára beletekintett a víztükörbe, egy nagy papagájt pillantott meg.

Dühében meg sem tudott szólalni, színei még erősebbek lettek. Hirtelen futásnak eredt.

Olyan messzire futott, hogy nem is hallottak a nagy kakasról.

Azóta a nyulak és a tyúkok minden évben együtt festik a csodálatosabbnál csodálatosabb tojásokat, hogy minél szebbé tegyék az emberek tavaszi ünnepét, a Húsvétot.