Tizennegyedik fejezet

Az elefánt hátán kényelmesen, nyugodtan megbeszélhette a két barát a legbizalmasabb dolgokat is, mert Kacifánt csörtetése olyan recsegést-ropogást okozott, és méghozzá úgy szuszogott és zihált óriási tüdeje, hogy talán a saját trombitálását se hallotta volna.

- Hogy te milyen agyafúrt vagy, Misi Mókus! Lóvá tetted a nagy Kacifántot! - lelkendezett Bumba.

- Ajjaj! - felelte Misi. - Olyan nagy erejű szerzetekkel szemben, mint Krokó és az elefánt, mi, aprók csak fortélyossággal segíthetünk magunkon. Nem ismered a közmondást? Többet ésszel, mint erővel!

- De igen! - bólintott Bumba. - Csak az én eszem épp akkor hagy cserben, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá.

- Hát akkor bízd magad rám! - szólt Misi Mókus. - Mindjárt tanácsolok is valamit.

- Mit? - kapott rajta Bumba.

- Először is azt, hogy jobban lapuljunk az elefánt hátára, mert lesodorhat róla bennünket valami alattomos, lehajló faág - mondta Misi.

Valóban, ez az észrevétel nagyon időszerű volt. Mert az elefánt az őserdőnek általa jól ismert csapásán haladt, és a hátára csapódó ágakra ügyet se vetett. Ezek az ágak azonban Misit és Bumbát könnyen lesodorhatták volna.

Bumba buzgón helyeselt Misi Mókusnak, és mindketten szorosan odalapultak az elefánt hátához. Aztán megkérdezte Bumba:

- Másodszor mit javasolsz, Misi Mókus?

- Azt javaslom, hogy jó lesz megtudnunk előre attól a hogyishívjáktól...

- Apa-pirra-soka-tirtól - szólt közbe Bumba.

- ...hogy tényleg van-e fogalma arról, mi különbség van a majom és a mókus között. Mert ha nincsen, akkor elveszítjük a száz banánt a fogadáson - fejezte be Misi.

- Tyű! De csuda előrelátó vagy! - ismerte el Bumba Misi Mókus aggályait.

Így beszélgetett Misi Mókus és Bumba az elefánt hátán. Közben az őserdő ösvénye meredeknek tartott. Kacifánt váltig iparkodott tartani iramát, de most már nehezebb volt fölfelé. Nagyokat fújt, és lassítva, lomhábban kapaszkodott föl az ösvényen. Olykor-olykor meg is állt pihenni.

Egy hosszabb veszteglésnél Misi Mókus így szólt Bumbához:

- Hallod-e, Bumba! Meg kellene kérdezni Kacifántot, vajon soká érjük-e el utazásunk végét.

- Talán kússzunk előre egészen az elefánt füléhez. Aztán kétfelől egyszerre ugyanazt kérdezzük tőle. Akkor talán megérti és válaszol - ajánlotta Bumba.

- Helyes! - bólogatott Misi. - Előre magoljuk be, mit kiabálunk egyszerre az elefánt fülébe, nehogy zavarba hozzuk.

- Ritka eszes gyerek vagy! - dicsérte Bumba. - Hát tessék, fogalmazd meg, mit kérdezzünk tőle!

- Máris mondom. “Ó, nagy Kacifánt! Légy kegyes, és közöld velünk is, hogy mikor és hol ér véget utunk!”

- Rendben van - szólt Bumba. - Gyerünk!

Jobbról-balról előrecsúsztak az elefánt nagy füléhez, aztán teljes tüdőből belekiabáltak Kacifánt fülébe.

- Puha-puha-puhh! - nyilatkozott ziháló tüdővel Kacifánt. - Még háromszor kell nekivetemednem ennek a galád hegynek, aminek az ormán van Apa-pirra-soka-tir barátom barlangja.

- Remek! - szólt Misi Mókus. - Minden rendben fog menni!

- Nem értelek - szólt erre Bumba.

- Hagyj mindent rám! Akkor jól jársz! - felelte Misi.

Azzal tovább kuksoltak az elefánt hátán, a harmadik, azaz az utolsó hosszú pihenőig.

Amikor Kacifánt megállt a kapaszkodón, Misi így szólt Bumbához:

- Én leugrom az elefánt hátáról, és előresietek a bölcs barlangjába. Te csak utazz tovább egyedül, és ne szólj az elefántnak! A barlangban majd találkozunk!

Azzal Misi lecsúszott az elefánt hátáról, majd ahogy csak a lába bírta; rohant fölfelé a hegy csúcsára, Apa-pirra-soka-tir, a nagy bölcs barlangjához.