Tizennyolcadik fejezet

Ámde egy nap az örökké termő liget valami utálatos, félelmetes vonyítástól és vakkantástól visszhangzott.

- Hű! Halljátok? Mi volt ez? - ugrott talpra Misi.

A kövér mókusok csak reszkettek, vonaglottak, nyögtek fekvőhelyükön.

- E-e-elvesztünk! Erre jár a vad sakál! Elhurcol! Széttép! - ordibálták. - Ments meg tőle minket, édes rokon! - nyivákoltak tovább.

Misi Mókus habozás nélkül vágta rá:

- Ostobák! A sakál nem tud fára mászni. Szedjétek össze minden erőtöket, és gyertek föl a fára! Rajta! Egy-kettő!

Azám! De a kövér mókusok Misi buzdítására még feltápászkodni sem tudtak. Csak siránkoztak, nyöszörögtek:

- Ki képes fára kúszni?

- Nem bírunk mi a földön sem fürgéskedni.

Misi Mókusnak megesett a szíve ezeken a nyomorultakon.

- Akkor bújjatok el ez elől a vérengző sakál elől valahová!

Gyorsan fölkúszott a fa tetejére, és alaposan végigkémlelte a környéket. De sehol sem látta a sakált. Még messze lehetett őkelme.

Erre leszólt a kövéreknek:

- Messze járhat még az a vad sakál. Talán nem is erre tart. Én ugyan fittyet hányok mindenképpen a gyalázatos mókusölőnek, de a ti érdeketekben tovább figyelem innen, rábukkanok-e valahol.

A három kövér mókus csöndben maradt egy kissé, majd Suta nagy bizalmasan így szólt a többihez:

- Halljátok-e! A sakál, ha zsákmány után jár a környéken, okvetlenül ellátogat a mi fánkhoz is. Nem gondoljátok?

- De igen! - siránkozta a másik kettő.

- Tehát ha Misi a fán van, ő nincs veszélyben. Csak minket tép szét a vad sakál! - mondta Suta.

- Jaj! Jaj! - bömbölték a többiek reszketve.

- Így hát az lenne okos, ha Misi Mókust lecsalnánk a fáról, és beugratnánk, hogy a menekülés helyett szálljon szembe a sakállal, mint a kígyóval - javasolta Suta.

- Ó, hogy képzelsz ilyet? - nyivákoltak a többiek. - Misi Mókus sem bír a vad sakállal. A kígyó más! A vad sakál fürge és erős is.

- Úgy van! Senki sem bír el a vad sakállal! - nyögte kétségbeesetten a harmadik kövér.

Ekkor Suta még ármányosabban súgta a másik kettőnek:

- Jaj, milyen esztelenek vagytok! Ha Misi Mókust legyőzi a küzdelemben a vad sakál, akkor őt tépi szét legelőbb, és őt falja föl. Minket talán nem is bánt, ha jóllakott.

- Tyű, be okos vagy, Suta!

- Igazad van! - ujjongott föl egyszerre az aljas mentségen a másik két kövér.

Mire Suta máris rájuk csapott:

- Hát ne vesztegeljünk! Kezdjük leédesgetni Misi Mókust a fáról. És ha lejön, mi vonuljunk tovább, oda a bokrok alá, hogy őt pillantsa meg először a vad sakál.

- Helyes! Helyes!... Hívjuk Misit! - egyezett bele a másik kettő. Azzal kiabálni kezdtek Misinek: - Gyere le, Misikénk! Gyere le, drága kis rokon!... Félünk, ha nem vagy köztünk... Gyere le hozzánk!

Misi Mókus a fa tetején irtó méregbe gurult.

- Buta szerzetjei! - süvítette le a fa tetejéről. - Hát erőszakkal ide akarjátok csalni a vad sakált? Azt sem hallom már tőletek, ha a közelben zörgeti a bokrokat. Hallgassatok el rögtön! Majd lemászom, ha kell!

- Aha! - szólt erre Suta. - Ez kell nekünk is. Most vonuljunk gyorsan a bokrok alá.

Erre aztán nagy nyögés és fohászkodás közepette a három dagadt mókus tovavonult a közeli bokrok alá. Ott lesunytak, és várták feszülten a történendőket.

Misi Mókus odafönn a fán újra hallotta a gyanús horkantásokat. Önfeláldozóan lemászott biztos menedékéből a pázsitra. Szétnéz. De hiába keresi a kövéreket a fa körül.

- Hol vagytok?! Hova tűntetek?! - kiáltozott utánuk Misi Mókus.

Ám az ármányos kövérek némán lapítottak a bokrok alján.

De amikor a keresésükre indult, közötte és a fa törzse között egyszerre vérszomjas ordítással megjelent a borzasztó sakál. Amint észreveszi az apró Misit a pázsiton, egyszerre irtózatos kacagásra fakad.

- Hát te micsoda szerzet vagy? Tökmag Jankó, Hüvelyk Matyi?

- Az tartozik bemutatkozni a másiknak, aki újonnan érkezik valahová! - felelt meg Misi Mókus a vad sakálnak.

Hát a vad sakál úgy elképedt ezen a bátor leckéztetésen, hogy majd lenyelte a nyelvét.

- Hujj! - jutott szavához végül. - Te szemtelen kölyök! Kétakkorára vágták a nyelved, mint amilyen ilyen pukkancsnak dukál. Ha elég volnál a fél fogamra, rögtön bekapnálak. De arra sem vagy elég!

- Majd én kiütöm a fogadat - kiáltotta vissza Misi -, hogy egy szöcskét sem tudsz megrágni!

- Huhhahaha! - tört ki erre a sakál. - Még fenyegetni mer ez a vakarcs! Ez aztán mulatságos. No, egyezzünk meg, kis komám! Nem bántalak, ha megmondod, hogy hol vannak az én jó falatjaim, a kövér mókusok.

- Nincsenek sehol! Elköltöztek! - szólt Misi. - Keress másutt zsákmányt magadnak!

- Ha nem árulod el, kénytelen vagyok fölfalni téged, akármilyen sovány falat vagy! - fenyegetőzött a sakál, s máris ugrott Misi felé. Igen ám, de Misi Mókus gyorsabb volt.

Félreszökkent ügyesen a sakál ugrása elől. Villámgyorsan a fa törzsén termett, és olyan magasba kúszott, hogy a sakál már nem érhette el.

- Ez egyszer megmenekültél a körmöm közül - vicsorgott a sakál. - Hanem még találkozhatunk!

És a következő pillanatban már a fatörzsre ugrott Misi után.

Szerencse, hogy nem érte el Misit! De sajnos, Misi bozontos farka lejjebb csüngött, s annak a végét elkapta a sakál mancsa. Bizony, ha Misi körme nem elég biztosan kapaszkodik a fa törzsébe, a farkánál fogva őt magát is aláránthatja a sakál. Akkor pedig vége lett volna! Így csak a bozont hullott szerteszét Misi fekete farkának végéből.

Szegény Misi! Ijedtében és fájdalmában önkéntelenül is fülhasogatóan visított.

Ámde mi lett a visítás eredménye?

A kövér mókusok a bokor alatt meg se moccanva, halálra váltan füleltek a nagy küzdelem minden hangjára. Misi Mókus menekülése a fára halálra rémítette őket. Hiszen az éhes sakál addig szimatol, kutat utánuk, míg megtalálja őket a bokor alatt. De hát most Misi üvöltését olybá vették, hogy az halálüvöltés. A sakál biztosan elérte és legyűrte őt.

A nagy megkönnyebbülés a kövér mókusokat megfosztotta óvatosságuktól. Hangos, vad örömrivalgást csaptak a bokorban, s aki a tanácsot adta Misi megrontására, éppenséggel nem bírt a jókedvével. Ez azonban elég volt arra, hogy a sakál felfüleljen. Már ugrott is vad vérszomjjal a bokor alá. Éppen Sutát rántotta elő, aki a kelepcét kieszelte Misi Mókusnak.

Suta borzalmasan jajveszékelt a sakál karmai között. De hasztalan. A sakál könyörtelenül hurcolta tova, hogy széttépje és fölfalja.

Így jár a hamis. Aki másnak vermet ás, maga esik bele.