Huszadik fejezet

Misi Mókus a túlsó parton visszakötötte helyére a kis sajkát, ő maga pedig nekivágott a hazafelé vezető útnak. Eléggé megjegyezte magának a vidéket, hogy könnyen eligazodjék visszafelé is.

Minden viszontagság nélkül tartott a folyó partján a nagy kikötő felé. Már a kikötő közelében járt. Házak, utcák, terek tárultak eléje. Mind több emberbe botlott.

Misi Mókus tapasztalt utazóként nézett szét, valami alkalmas fasort keresett, ahol fáról fára vándorolva haladhat tovább, biztonságban az emberek elől. De hirtelen egy furcsa alkotmányon akadt meg a tekintete. Kis, ablakos ház ez, amely kerekeken fut, és lovak vannak eléje fogva.

De ez még semmi! Kit pillant meg Misi Mókus a kerekes házikó előtt? Korábbi hűtlen útitársát, Bumbát, a majmot.

Ó, Bumba most rettentő piperkőcösen volt öltözve! Sőt különlegesen kevélynek tűnt a viselkedése is.

Már ő is észrevette Misi Mókust. Előkelő kézmozdulattal intett neki.

- Ej, te bohó kis barátom, Misi Mókus! Micsoda szél fújt megint az utamba? De örülök, hogy látlak! Szervusz!

- Szervusz, Bumba! Mintha kissé megváltoztál volna azóta, hogy legutóbb együtt voltunk.

- Ó, veled szemben mindig a régi akarok maradni! - mondta negédes ajkbiggyesztéssel Bumba. - Máskülönben megjegyezhetem neked, hogy ragyogó pályát futottam meg azóta.

- Ne mondd! És miféle pályát, ha szabad tudnom? - érdeklődött Misi Mókus.

- Tudod-e, milyen kocsi ez? - kérdezte Bumba.

- Ez a kocsi nem is kocsi, hanem ház, ami kerekeken fut - mondta rá Misi.

- Elmés gyerek vagy! - bólintott Bumba. - Mindig is annak ismertelek. De ha nem tudnád, ez a kerekes ház egy világhírű cirkusz tartozéka... Érted?

- Értem - biccentett Misi.

- Akkor hát tisztában vagy annak jelentőségével is, hogy ennek a cirkusznak én nemcsak a tagja vagyok, de a fő-fő csillaga is! - magyarázta fontoskodva Bumba.

- Ez nagyon szép! - hajolt meg elismerően Misi Mókus. - De hát mi a szerepköröd?

- Én vagyok a világ legelső és utolérhetetlen póznamászóbajnoka - felelte Bumba. - Soha még senki sem előttem, sem utánam nem ért föl gyorsabban a pózna tetejére!

- Hökk! Hökk! Hökk! - hallatta Misi erre a mókusnyelv titkos kétkedését kifejező hangját.

- Mi az a hökk? - firtatta Bumba.

- Semmi, semmi! - rázta fejét Misi. - Csak köhögtem.

- Aha! - mondta öntelten Bumba. - Különben valamit te is értesz a póznamászáshoz, és ha netán kedved volna hozzá, szerződtetnélek ide a cirkuszhoz.

- Milyen minőségben? - kérdezte Misi.

- Mint második utolérhetetlen póznamászó szerepelnél mellettem. Utóvégre nem szégyen, ha én legyőzlek - magyarázta Bumba, orrát elbizakodva az égnek tartva.

Mire Misi Mókus szerényen megjegyezte:

- Úgy hiszem, akárkivel kiállhatok a póznamászás terén.

- Kivéve engemet! - kottyant bele Bumba. - Ha akarod, a cirkusz igazgatójánál érvényesíthetem érdekedben befolyásomat. Olyan artistát faragok belőled, hogy még!

- Nem akarok artista lenni! - válaszolta Misi Mókus. - Haza akarok menni a szülőerdőmbe mihamarabb.

- Hogyan? - álmélkodott Bumba. - Hiszen azt mesélted nekem, hogy elszöktél hazulról valami fa miatt! Vigyázz, mert kikapsz! Sürgősebb neked otthon a büntetés, mint itt a siker? Nos?

Hiába, Misi Mókus csak olyan mókus volt, mint a többi, akinek élete, fő mestersége, hivatása a fára kúszás. Nem csoda, ha ingadozni kezdett elhatározásában.

- Tudod, Bumba, az úgy van... - kezdte az ötölést-hatolást, de Bumba közbevágott:

- Hidd el, hogy van valami különbség abban, ha úgy állítasz haza, mint közönséges világcsavargó, vagy pedig világjárt artista, aki a világhírű Bumbával is versenyzett, no persze eredménytelenül.

Ez a dicsekvés végleg fölpiszkálta Misi önérzetét. Hirtelen döntött.

- Hát... izé... valameddig maradok.

Azzal indult Bumbával a cirkuszigazgató elé.