Huszonharmadik fejezet

Misi Mókus ezután úgy érezte, hogy semmi sem tartóztathatja föl hazáig.

Egy nagy fa tetejéről megfigyelte, hol rakodik a parton hajó. Pitymallatkor, amikor a legkevesebb mozgást észlelte az utakon, a kikötőbe osont, és elhelyezkedett újra egy gyümölcsösládában, ahol teljes ellátást élvezhet mint a hajó potyautasa. Aztán a hajóút végén a nagy emelőgéppel újra kirakatta magát a túlsó parton.

Nem is akadt tovább semmi említésre méltó kalandja. Egy szép napon ott találta magát szülőerdejében, ahonnan olyan elkeseredetten távozott, s ahol most már az örömtől repesve ugrált tova ágról ágra, fáról fára.

Első látogatását hol is tehette volna máshol, mint szülőfáján?

Édesanyja egyszerre nevetett és sírt is örömében, amikor keblére ölelte. Édesapja pedig szeretettel ráncigálta meg a fülét.

De ez után a gyöngéd viszontlátás után kellett következnie a szigorúbbnak.

Mégpedig az iskolában.

A mókustanítónak is be kellett Misinek számolnia szökéséről és kalandjairól. Aztán bizony kiállnia a megillető büntetést.

Hát elképzelhetjük, hogy Misi Mókus eléggé szepegősen somfordált a mókusiskola tájékára.

A tanító éppen befejezte a gyűjtési leckét. A tanköltemény utolsó szakaszát fújták a növendékek a tanító után:

Okos tanácsom tartsd meg ám,
Mert koplalsz majd télen, mókuskám!

Hát a növendékek közül Maki Mókusra rájött a csintalankodhatnék. Különben jó tanuló volt és ügyes. Ő volt a tornajátékok vezetője. Most azonban így ferdítette el a tanvers végét:

Ahány magot találsz a fán,
Rakd a bendődbe, mókuskám!

Úgy ám! De a tanító rögtön meghallotta ezt.

- Mit mondtál, te haszontalan? Nem szégyelled magad? Jó tanuló voltál eddig és játékvezető, mégis ilyen rossz példával szolgálsz társaidnak? Kitől tanultad ezt?

- Hát-hát-hát... Misi Mókustól! - bökte ki Maki.

- Attól a gézengúztól, attól az iskolakerülő semmirevalótól? - kiabálta mérgesen a tanító. - Ilyet választasz te mintaképednek, és nem a tanítódat? Hát most büntetésből itt maradsz egyedül, míg az osztály velem jön játszani a tornászóhelyre.

Így is történt. Maki ott maradt pityeregve, egyedül. De odasompolygott hozzá Misi Mókus, aki mindent hallott az egyik fáról. A viszontlátás örömében legelőször is egymás nyakába estek. Csak aztán szólt Makinak Misi:

- No, te aztán szépen beszélsz rólam! Minek hivatkoztál rám, hogy éntőlem tanultad a tanvers elferdítését? Most aztán nem elég büntetés ér a szökésért, még a rossz példaadásért is külön büntetést kapok a tanító bácsitól.

- Á! - mondta erre dacosan Maki. - Ne félj! Én sem akarok többé iskolába járni! Megszököm veled együtt.

- Azt már nem! - mondta Misi. - Megbántam, hogy elszöktem innen. Azért tértem vissza.

- Hát nem találtad meg az örökké termő fát, ahol nem kell a mókusoknak gyűjteni, dolgozni? - kérdezte Maki.

- De megtaláltam! - vágta rá Misi Mókus. - De az örökké termő fán sokkalta-sokkalta rosszabb élni, mint itt!

- Nem hiszem! Félre akarsz vezetni! - toporzékolt, kapálózott Maki.

Közben pedig észre sem vették, hogy a civakodásra odaröppent föléjük Szajkó néni.

Haj-haj! Előbb eltátotta a csőrét, amikor Misi Mókust megpillantotta. Aztán meg se hallgatta, mit tárgyal Misi Mókus Makival, sietett a tanítóhoz, és kitálalta neki a nagy újságot: hazajött Misi Mókus, és már Maki Mókussal pusmog együtt, hogy magával csalja őt is csavarogni.