Harmadik fejezet

Egyelőre-kétkettőre Misi Mókussal semmi nevezetes nem történt. Szülei szerető gondozása alatt fölcseperedett, végre elkövetkezett az ideje, hogy elkerüljön a mókusiskolába.

Milyen az a mókusiskola? Csak olyan, mint minden iskola. Azt tanítja a gyerekeknek, aminek majd felnőttkorukban hasznát veszik, hogy jól megállják a helyüket az élet küzdelmében.

A mókustanító egy nagy, terebélyes fa széles, vízszintes ágán gyűjtötte össze a kis tanulókat. A tananyag egy csomó dió, mogyoró, bükkmakk meg gubacs volt. Ezt egyenlően szétosztotta a kismókusok között. Majd így magyarázott:

- Kedves gyerekek! Most már elég nagyra nőttetek, hogy megkezdhessétek a tanulást. Eddig jó szüleitektől elég magot kaptatok táplálékul, és nyugodtan mind elrágcsálhattátok. De ezentúl magatoknak is kell szereznetek eleséget, és nem szabad mind elrágcsálnotok, hanem el kell tennetek belőle a zord télre. Ez a lecke. Megértettétek?

- Megértettük! - zúgták a kis növendékek.

A tanító pedig folytatta:

- Ámde vigyázzatok! A tanfegyelem megsértése büntetéssel jár. Ha valamelyik közületek arra vetemedik, hogy elrágcsálja a kiosztott tananyagot, azt kiállítom, és nem vehet részt a közös tornajátékban. Ezt vegyétek tudomásul!

- Tudomásul vesszük, tanító bácsi! - vágták rá a növendékek.

- Hát akkor mondjuk el szépen, közösen a mókustankölteményt. Ennek minden betűjét örökre eszetekbe véssétek! Kezdjük!

Gesztenye, tölgy, bükk, szil, gyertyán,
Terített asztal, mókuskám!

A kismókusok szavalóköre a tanító után mondta a szép szöveget szóról szóra.

Csak egy csintalan mókus húzódott a többi mögé, és így facsarta ki a vers szavait:

Gesztenye, tölgy, bükk, szil, gyertyán,
Rágcsáld, ha akad, mókuskám!

Azzal a kis haszontalan a saját szavainak rossz példájára mindjárt ropogtatni is kezdte a rábízott tananyagot.

De a tanító már folytatta:

Rakj el télire, mókuskám,
Mert mag csak nyáron van a fán.

A növendékek szépen elismételték a tanító szavait. De hát a kismókus hátul megint elferdítette a vers szövegét:

Amit csak találsz itt a fán,
Rakd a bendődbe, mókuskám!

Azzal tovább majszolt a tilos magból.

A kismókusok közül néhányan halkan nevetgéltek a tréfán, és félő volt, hogy a rossz példa rájuk is átragad.

Hanem a csintalan kismókus, miután jól teleette magát, nem folytatta a mókázást. Elbágyadt a jóllakottságtól, és bóbiskolni kezdett, majd el is aludt.

A tanító folytatta a tankölteményt:

Okos tanácsom tartsd meg ám,
Mert koplalsz majd télen, mókuskám.

A kismókusok szépen utánamondták a költemény minden szakaszát.

Végül az következett a tanrend szerint, hogy a tanító megvizsgálta a tananyagot, vajon teljesítették-e a kismókusok az utasításait.

Az első, második, harmadik kismókusnál mindent rendben talált. Megdicsérte őket szorgalmukért és engedelmességükért.

Hanem ahogy odaér a hátrább ülő mókuskákhoz, mit lát? Egy kismókus a karjára borulva szendereg. Sőt álmában ezt horkolja:

Hurr-hirr-horr-hárr-brum-bió,
Enni meg aludni jó.

Ki az, aki megállaná ezt a jelenetet kacagás nélkül? A sok kis növendék kacagni kezdett.

Hanem a derék mókustanító erélyesen rárivallt a nevetgélő kismókusokra:

- Csönd legyen!

Majd megrázta a szundikáló kismókust.

- Ébredj föl azonnal, te semmirekellő!

- Mi az? Mi történt? Zivatar rázza a fát? - ocsúdott föl a kis csintalan.

- Majd adok én neked zivatart! - förmedt rá a tanító. - Az történt, hogy kétszeresen is megszegted az iskolai fegyelmet. Először is: munkálkodás helyett aludtál az órán. Másodszor pedig: elfogyasz­tottad a tananyagot! Ezért szigorú büntetést érdemelsz. Meg is kapod tőlem. Az osztály velem jön a tornajátékra, te pedig itt maradsz egyedül, és ha el mersz mozdulni, még súlyosabb büntetés vár rád, haszontalan!... Gyerünk, gyerekek!

Azzal a tanító elvonult az osztállyal a játszótérre.

Képzelhetitek, hogy a kismókus milyen tombolást, toporzékolást művelt a büntetés miatt. De hát nem használt. Nem lehet büntetlenül komázni az iskolai fegyelemmel.

No de ki is volt ez a csintalan kismókus?

Rögtön látta, aki rápillantott, hogy a fekete farkincás Misi Mókus. Nem először érte büntetés. Már többször kikapott, mert verekedett a társaival, kikapott már órakerülésért is, ezúttal restségéért és pákosztosságáért.

Ezek után csakugyan nehezen lehetett elképzelni, hogy valóban beválik-e majd Rókus bácsi jóslata, és a mókusok társadalmának valaha is kiváló tagja lesz Misi Mókus, akár fekete a farka, akár nem.