Hatodik fejezet

Amikor a madarász hazaért, így szólt a segédjének:

- Hozz csak, öcskös, gyorsan ide egy nagy kalickát! A kirakatba tesszük ezt a kis pukkancsot. Remek légtornász ez! Hadd bámulják!

A segéd hozta is a kalickát.

Misi Mókus akkorra már belátta, hogy hiábavaló minden vergődés, minden ellenkezés arra nézve, hogy kiszabaduljon a madarász fogságából. Hát inkább körülnézett az üzletben, az új otthonában.

Hűha! Micsoda nyüzsgés és zenebona tárult a szeme elé!

A falakon hazai énekesmadarak kalickái sorban fölaggatva. Csízek, tengelicék, pirókok, seregélyek, gerlék, rigók ugrándoztak, fütyültek, tollászkodtak, civódtak, gubbasztottak a kalickákban. De idegen madár is teméntelen volt. Egész sereg kanári, aztán papagájok, kajdácsok. Szabadon is járt egy csomó állat. Sziámi cicák hancúroztak a sarokban, vagy heverésztek és mosdottak erre is, arra is. Meg hosszú szőrű angóramacskák. Medencék is voltak, vízzel tele. Ebben csuda formájú és színű víziállatok úszkáltak, és nagy tartályokban aranyhalak. Másutt teknősbékák mászkáltak.

Misi Mókus, amint ezt a csuda nyüzsgést, locsogást, rikkantgatást bámulta, szinte elfeledkezett már bújáról. Egy szekrény tetején két kismajom játszott, összevissza kúsztak, bukfenceztek, hempereg­tek, mint akiknek semmi bajuk, semmi gondjuk. Mindjárt észrevették Misi Mókust, és ugráltak is feléje ismerkedni, barátkozni.

Misi szomszédai, egy csomó apró papagáj, fülsiketítő lármát csapott a láttára. Csacsogtak, sipítoztak, fütyültek összevissza egyszerre. Méghozzá a kalickájukba akasztott apró csöngettyűket is rázták egyre-másra, hogy csilingeljenek. És odakúsztak a kalickájuk drótján, hogy lássák Misit. Még a kalickájuk tetejéről is lógtak alá, vagy kis hintácskákon hajukázták magukat Misi felé. Közben egyre csipegették a kalickájuk kis vályújából az eleséget.

Korántsem tűnt úgy, hogy ez a sok madár, állat valami nagy boldogtalanságban élne itt a fogságban.

Misi Mókus persze nem békült meg olyan hamar a sorsával. De mert nagyon éhes volt, és közben a segéd az új kalicka vályújában kitűnő eleséget és friss vizet helyezett el, hát nekifohászkodott a jó csemegének.

A papagájok ezalatt hiába érdeklődtek tőle afelől: miként és honnan került ide, és hogyan érzi magát?

Csak mikor már alaposan belakott Misi Mókus, akkor volt hajlandó szóba ereszkedni a szomszédaival. Őszintén elmesélte kíváncsiskodásukra, hogy ő a szabad erdőből szökött meg, és hogyan fogta el a madarász és a ligetőr a sétányon, és hogyan hozták ide.

Hát Misi még be sem fejezi a tudósításait, a papagájok olyan csivitelésbe, olyan viháncolásba fognak a szavain, hogy Misi csak ámul! Mi leli ezeket?

- Hihihihi! Huhuhuhu! Halljátok, miket is nem hazudik nekünk ez a buksi szőrpamacs? - mutogattak Misire és pukkadoztak a papagájok. - Elment neki az esze, és a mienket is el akarja csavarítani! Hihihihi! Miket nem akar ez elhitetni velünk?!

No persze!

A papagájok egytől egyig itt születtek az üzletben. Fogalmuk sem volt másféle világról, mint amit az üzletben tapasztaltak, meg a kirakatablakból láttak.

Nekik az nevetség-, hazugság-, képtelenségszámba ment, hogy a mókusok az erdőn maguk szedik és gyűjtik eleségüket a fákról. Így vihogtak rajta:

- Hihihihi! Nem a madarász adja be a mókusoknak a kalickába a táplálékot? Hihihihi! Még ilyet! Milyen kalicka az erdő?

Hát még olyan lehetetlenségen hogyan hahotáztak a papagájok, hogy: az erdőben záporeső, villámlás, dörgés, szélvész van, és ettől el kell bújni, mert a szabadban ez igen kellemetlen!...

- Pruhhahaha! Hihihi! Micsoda kalicka, micsoda üzlet az az erdő, amiről ez a mókus beszél, hogy ő ott lakott sok mókustársával? Pruhahahaha!

Misi Mókus mindjárt észlelte, hogy ilyen buta, tapasztalatlan néppel, mint ez a papagájhad, végleg nem lehet értelmesen társalogni. Tehát elfordult tőlük. Talál ennél különb szórakozást is magának!

Csakugyan! Misi Mókus máris fölfedezte, hogy a kalitkájának felső részén egy szép, nagy, fogacsos kerék van. Hoppsza! Rászökkent.

A kerék olyan könnyen pördült egyet, hogy a tiszta öröm volt. Hajrá! Misi a keréknek egyik fogáról a másikra szökkent. A kerék egyre jobban pörgött vele.

Erre Misi két-három-négy kerékfogat is átugrott, és így a kerék már szélsebesen pörgött. Még annak is elállott a lélegzete, aki ránézett.

Mi tagadás, ez pompás mulatság volt. Misi mihamar beletanult. Előre-hátra, lassan-gyorsan, egyenletesen-szaggatottan hajtotta a kereket, akárcsak egy karmester vezényeli az ütemet a zenekarnak.

Ninini! Az üzlet előtt megállt egy-két járókelő; hogy figyelje Misi Mókust. Nevettek, mutogattak egyre többen az utcán a kirakatra. Felnőttek, gyerekek egyaránt mulatságot találtak Misi mutatványaiban a keréken. Csődület támadt a járdán. Elakadt tőle a forgalom.

A madarász nagy élvezettel szemlélte Misi sikerét. Összekacsintott segédjével, és így szólt:

- Hamarost vevőre akad ez a mókus, biztos!

Még ki sem mondta ezt a madarász, egy kocsi állt meg az üzlet előtt. A kocsiban egy kövér kisfiú ült apjával. A kisfiú észrevette Misit, és rögtön tapsolni, ujjongani kezdett a gyönyörűségtől. Majd így könyörgött apjának:

- Apukám! Vásárold meg nekem ezt az édes kismókust! Ha megkapom, mindig jó leszek, megígérem!

- Jól van, fiacskám! - felelte az apa mosolyogva.

Kiszálltak a kocsiból, és benyitottak az üzletbe.