17. A léggömb felszáll

 

 

Dorka három napig nem hallott Ozról. Mi tűrés-tagadás, szívszorongva töltötte ezt a három napot, holott barátai mind a hárman elégedettek, boldogok voltak. A Madárijesztő azt állította, hogy a feje telis-tele van a legcsodásabb gondolatokkal, de nem volt hajlandó elárulni őket, mert úgyis tudta, hogy rajta kívül úgysem értené senki. A Bádog Favágó minden lépésnél érezte, ahogy a szíve zötyög a mellében; és váltig bizonygatta Dorkának, hogy érzi, új szíve gyengédebb, jóságosabb, mint a régi, amelyre még hús-vér ember korából emlékszik. Az Oroszlán kijelentette, hogy nem fél még az ördögtől sem, bátran szembeszállna egy egész hadsereggel vagy egy tucatnyi kalidával.

A kis társaság minden tagja elégedett volt, kivéve Dorkát, aki jobban vágyott haza, mint valaha.

Negyednap aztán, nagy örömére, Oz végre hívatta, és mikor Dorka belépett a trónterembe, az öregember igen barátságosan e szavakkal fogadta :

- Ülj le, aranyom. Azt hiszem, kieszeltem a módját, hogy kivigyelek ebből az országból.

- Haza Kansasba? - kapott a szón Dorka.

- Abban már nem vagyok olyan biztos - felelte Oz. - Tudniillik fogalmam sincs róla, hogy Kansas merre van innét. De az első az, hogy át kell kelnünk a sivatagon, a többi már gyerekjáték.

- És hogyan kelhetünk át a sivatagon? - kérdezte a leányka.

- Elmondom, mit ókumláltam ki - folytatta az öregemberke. - Amint tudod, én léggömbön érkeztem ide ebbe az országba. Te is a levegőn át jöttél, a forgószél hozott ide. Ebből arra következtetek, hogy a sivatagon a legbiztosabban a levegőben kelhetünk át. Nomármost az nem áll hatalmamban, hogy forgószelet kavarjak, de ahogy fontolóra vettem a dolgot, úgy látom, hogy léggömböt, azt tudnék csinálni.

- Hogyan?

- A léggömb selyemből készül - magyarázta Oz. - A selymet enyvvel kell bevonni, hogy ne eressze ki a gázt. Selyem van bőven a palotámban, úgyhogy a léggömb elkészítése nem ütközik nehézségbe. Ezzel szemben egész birodalmamban nem találni alkalmas gázt, amivel megtöltsük, hogy felszállhasson.

- Ha nem száll fel a léggömb, mi hasznunk belőle? - kérdezte Dorka.

- Nem sok, ebben igazad van - felelte Oz. - De nemcsak gázzal lehet megtölteni a léggömböt, hogy felszálljon, hanem forró levegővel is. Ez persze nem olyan jó, mint a gáz, mert ha a forró levegő kihűl, a léggömb leereszkedik a sivatagban, és akkor mindkettőnknek vége.

- Mindkettőnknek? - kiáltott fel a leányka. - Hát te is velem jössz?

- Veled hát - felelte Oz. - Megelégeltem a szélhámoskodást. Ha kijönnék a palotámból, a nép csakhamar rájönne, hogy nem vagyok varázsló, és akkor megharagudnának rám, amiért olyan sokáig lóvá tettem őket. Így hát bezárkózva kell élnem, és ezt már igazán nagyon unom. Inkább elmegyek veled Kansasba, és újra elszegődöm a cirkuszhoz.

- Nagy örömömre szolgál, ha együtt mehetünk - udvariaskodott Dorka.

- Köszönöm a kedvességedet - mondta Oz. - Most pedig segíts nekem varrni, akár mindjárt hozzáláthatunk a léggömb elkészítéséhez.

Dorka tűt, cérnát kerített, Oz a megfelelő alakra szabta a selymet, Dorka pedig takarosan összevarrta a csíkokat. Előbb világoszöld sáv következett, utána sötétzöld, végül smaragdzöld csík, mert Oznak úgy tetszett, hogy a léggömböt az ország zöld színének különböző árnyalataiból toldják össze. Dorka három teljes napig varrta a csíkokat, s mire elkészült, jó hatméteres selyemzsák feküdt előttük.

Oz bevonta a belsejét vékony enyvréteggel, hogy légmentessé szigetelje; ezek után kijelentette, hogy a léggömb elkészült.

- Igen ám, de kosár is kell, amiben utazzunk - jutott eszébe. A zöld pofaszakállas katonát gyorsan elküldte egy nagy ruhásszakajtóért, s azt több kötéllel jó erősen a léggömb aljához erősítette.

Mikor mindez megvolt, Oz kihirdette népének, hogy elmegy meglátogatni egy hatalmas varázslótársát, aki a felhők között lakik. A hír villámgyorsan elterjedt városszerte, és az egész nép összecsődült, hogy tanúja legyen a csodálatos eseménynek.

Oz parancsára a léggömböt kivitték a palota elé, és az emberek tátott szájjal bámulták. A Bádog Favágó nagy halom fát vágott, most meggyújtotta, és Oz a léggömb nyitott végét a máglya fölé tartotta, hogy a tűzből felszálló forró levegő a léggömbbe kerüljön. A ballon lassacskán felfújódott és fölemelkedett, hogy a kosár feneke éppen csak érintette a földet.

Ekkor Oz beszállt a kosárba, és fennszóval kihirdette népének:

- Elmegyek látogatóba hatalmas varázslótestvéremhez. Távollétemben a Madárijesztő uralkodik helyettem. Elrendelem, hogy parancsait éppúgy teljesítsétek, mint az enyémeket.

A léggömb azalatt már erősen rángatta a kötelet, amellyel a földhöz volt erősítve, mert a benne levő forró levegő annyival könnyebb volt, mint a körülötte levő hideg levegő, hogy mindenáron fel akarta vinni a ballont.

- Gyere, Dorka! - sürgette a Varázsló. - Siess, szállj be, mert elrepül a léggömb!

- Nem találom Totót! - kiáltotta a leányka kétségbeesetten, mert nem akarta elhagyni kiskutyáját. Totó a tömeg közé szaladt, hogy megugasson egy kiscicát; Dorka nagy nehezen végre megtalálta, karjába kapta, és szaladt vele a léggömb felé.

Már csak néhány lépésnyire volt a léggömbtől, Oz már feléje nyújtotta karját, hogy besegítse, mikor - reccs! elszakadt a kötél, és a léggömb a levegőbe emelkedett - Dorka nélkül.

- Gyere vissza, Oz! - sikoltozott. - Én is veled akarok menni!

- Nem tudok visszamenni, aranyom! - kiáltott le Oz a kosárból. - Ég veled!

- Isten hozzád! - kiáltott mindenki, és minden szem felfelé tekintett, a fellegekbe, ahol Oz lebegett a kosárban, percről percre magasabbra emelkedve.

És attól fogva soha többé nem látták Ozt, a Bölcsek Bölcsét, ámbátor meglehet, hogy épségben eljutott Omahába, és még ma is él ott, ha meg nem halt. De népe szeretettel emlékszik rá, és ilyesformán emlegeti:

- Oz mindig a javunkat akarta. Mikor itt volt, megépítette nekünk ezt a gyönyörű Smaragdvárost, és most, hogy elment, itt hagyta uralkodónkul a Bölcs Madárijesztőt.

Mégis hosszú napokon át gyászolták a Csodálatos Varázslót, és egészen vigasztalhatatlanok voltak.