24. Újra otthon!

 

 

És már repült is a levegőn át, olyan sebesen, hogy nem látott, nem hallott egyebet, csak a szél süvítését a füle mellett.

Az ezüstcipellő csak hármat lépett, aztán megállt, mégpedig olyan hirtelen, hogy Dorka a fűbe hemperedett, és hármat bucskázott, mielőtt észrevette, hogy hol is van tulajdonképpen.

Végre felült és körülnézett.

- Úristen! - kiáltott fel.

Tudniillik a kansasi préri kellős közepén ült, előtte Henrik bácsi új háza, melyet akkor épített, amikor a ciklon elvitte a régit. Henrik bácsi éppen a teheneket fejte az udvaron, Totó pedig kiugrott Dorka öléből, és vidáman csaholva szaladt feléje.

Dorka feltápászkodott, és akkor vette csak észre, hogy harisnyában van. Az ezüstcipő repülés közben leesett a lábáról, és örökre elveszett a sivatagban.

Emmi néni éppen kilépett a házból, hogy megöntözze a kelkáposztát. Felnézett, és meglátta Dorkát, amint feléje szaladt.

- Drága kislányom! - sikoltott fel Emmi néni, karjába zárta a leánykát, és csókokkal borította arcát. - Honnét kerültél elő?

- Oz birodalmából - válaszolta a kislány komolyan. - Totó is itt van. Jaj, Emmi néni, milyen jó, hogy újra itthon vagyok!