A
királynak pedig másnapra leánya született; alighogy a világra
jött a gyermek, a Csudadoktor megjelent a király előtt, aki
így szólt.
- Te valóban csudadoktor vagy,
a gyermek lány, és egy órája született; a neve pedig...
- Felséged akaratából - hajolt
meg a Csudadoktor.
A király nagyot nevetett.
- Te imposztor, a királynő
adott nevet a gyermeknek, de te ezt már tegnap is tudtad!
A Csudadoktor nem szólt, csak
mosolygott.
- Tehát a neve: Csinoska; és
most nyissuk fel a szekrényt, habár ezek után már elhiszem,
hogy leányom nevét is eltaláltad.
Na és, úgy is volt, a
pergamenre felírt név csakugyan ez volt: CSINOSKA.
A király hosszan nézte a
pergament, majd így szólt.
- Kedves barátom! Te nemcsak
okos, hanem bölcs is vagy, tehát kívánságodnak megfelelően
ezennel szolgálatomba fogadlak; fizetsége-det te magad
szabhatod meg.
- Köszönöm felséged hozzám
való jóságát, de én csak azt kívánom fizetségül, hogy mindig a
királykisasszony mellett lehessek, vigyázhassak rá, és
nevelhessem őt.
- Legyen kívánságod szerint,
nálad jobb nevelőt csakugyan nem találhatnék Csinoska számára.
- Akkor pedig, ha szabad
javasolnom felségednek, nézzük meg a gyermeket.
A király és a Csudadoktor
meglátogatták a királynét és gyermekét; megálltak Csinoska
bölcsője mellett, hosszan, gyönyörködve nézték a kislányt.
E percben a nyitott ablakon át
sűrű füstfelleg tódult be, a szoba közepén gomolygott egy
ideig, majd lassanként egy csodaszép tündérleány alakját
öltötte fel.
- Az én nevem Tolerancia,
vagyis Türelem, - szólalt meg a tündérleány - Tündérország
királyának leánya vagyok. Atyám küldött hozzátok, hogy
üdvözletét, jókívánságait, intelmeit és jóslatát elhozzam
nektek. Halljátok hát.
Tolerancia most a bölcsőhöz
lépett, és felemelte a kezét.
- Légy nagyon boldog, kis
királykisasszony. Legyél szolgálója szolgálóleányodnak; és
legyél úrnője uradnak; várj a messzelevőre és keresd meg a
közelben levőt.
A királyi pár nagyon elbámult
e különös intelmen, vagy jóslaton, de nem volt idejük arra,
hogy magyarázatot kérjenek, mert a tündérleány folytatta.
- Amidőn leányotok
tizennyolcéves lesz, három kérő fog megjelenni előtte, éppen a
születése napján. Jól vigyázzatok, csak ahhoz adjátok
feleségül, aki meg tudja fejteni az ősi arabus talányt.
A király felelt neki.
- Tolerancia, jóságos és
szépséges tündérleány. Köszönjük jóslatodat és intelmeidet,
meg is fogadjuk azokat, ámbár amiről beszéltél, az ősi arabus
talány, ismeretlen előttünk.
- Jól van, tehát erre a falra
fel fogom írni.
A falhoz lépett, többször
végigsimította mindkét tenyerével.
- Íme, ott van.
A király bámulta a falat, de
írást csak nem látott rajta. A tündérleány elmosolyodott.
- Jól jegyezzétek meg
szavamat. Amikor tizennyolc év múlva a három kérő megjelenik,
ebben a teremben fogadjátok őket, a többit majd meglátjátok.
Tolerancia ezután
elkomolyodott.
- Lehetséges, hogy van valaki
köztetek, aki ismeri ezt a talányt; óvakodjon bárkinek is
elmondani, és óvakodjon bárki is meghallgatni azt, mert aki
időnek előtte megismeri, halálnak halálával hal meg.
Azzal a tündérleány még
egyszer rámosolygott a gyermekre, egy perc alatt
visszaváltozott füstté, kisuhant az ablakon, felemelkedett,
majd eltűnt az ég kékjében.
