6. “Várj a távollevőre”

De vajjon mi szükség volt e személycserére? Hamarosan ezt is meg fogjuk tudni.

Csinoska még aznap megkezdte barátkozását a szolgaszemélyzettel, és hamarosan nem volt olyan szobalány, inas, komornyik, szakács, kukta, hajtó, lovász és mindenféle egyéb rendű és rangú szolgálattevő, aki ne vallotta volna őt barátjának. Annak előtte pedig Szegényke senkivel sem barátkozott össze, nem, mert ő szegényke olyan alázatos volt mindenki irányában, hogy emiatt szinte emberszámba sem vette senki őt. Bezzeg Csinoska értette a módját, hogyan kell szót érteni bárkivel is, hogyan kell megkedveltetnie magát, addig-addig, míg végül mindenki csodálkozott is azon, hogy az eddig oly szótlan és sótlan Szegényke milyen közvetlen, milyen vidám, milyen elmés, milyen bájos lett egyszeriben; és senki sem vette észre a személycserét, mert Csinoska igen-igen jól utánozta Szegényke hangját, amit különben annak előtte amúgysem igen hallott senkifia.

Ami pedig Szegénykét illeti, ő nemigen tudta utánozni Csinoska hanghordozását, emiatt azután legjobbnak tartotta, ha egyáltalán meg se szólal; s ez csak azért nem tűnt fel senkinek, mert arra magyarázták, hogy búsulásnak adta a fejét Eszeske eltűnése miatt.

Kitaláltátok-e már, mire is kellett a személycsere? Bizony jól sejtitek, az volt az értelme, hogy Csinoska a személyzet között tudakozódhasson Eszeske után, mert az úgy van, hogy egy szemfüles szolga többet tud arról, ami a házban és a ház körül történik, mint maga a ház gazdája.

Na és hát Csinoska hamarosan meg is tudott valamit. Az egyik lovász olyasmit mondott neki, hogy Eszeskének esze ágában sem volt elhagyni a királyi udvart, bár kedvenc lova valóban eltűnt; ám amikor Csinoska faggatni kezdte erről, rögtön hümmögni kezdett, mint aki így is többet mondott a kelleténél, végül is Haptákhoz, a kapuőrök egyikéhez utasította Csinoskát.

- De nemigen fogsz vele szót érteni, mert az olyan ember, hogy ha időnként be is megy ez-az a száján, de bizony kifelé sem ez, sem az nem jön ki naphosszat sem.

Csinoska mégis szóra bírta a hallgatag katonát. Hogyan csinálta? Elmesélem.

Amint Csinoska meglátta Haptákot, azonnal észrevette, hogy a katona hallgatagsága mögött szigorú kötelességtudat, és még szigorúbb igazságérzet rejtőzik. Ezért tehát hosszan beszélt Haptáknak arról, hogy a kötelesség csak addig terjed, amíg az nem takar valami álnokságot, de végetér akkor, midőn átlépi ezt a határt. Ekkor Hapták végigmérte Csinoskát és csodák-csodájára megszólalt.

- Miről beszélsz, te lány?

- Csak arról, hogy te azt állítottad, hogy Eszeske királyfi egy hónappal ezelőtt, éjnek idején kilovagolt a palotából, holott jól tudtad, ez nem igaz.

- Sose mondtam ilyet.

- Nem te álltál a mondott napon őrségben a kapunál?

- De.

- Láttad kilovagolni Eszeske királyfit?

- Nem.

- Hát senki sem hagyta el azon az éjszakán a palotát?

- De.

- Kicsoda?

- Egy lovászfiú.

Aha, tehát egy lovászfiú.

- Az a lovászfiú, nemde Eszeske királyfi kedvenc lován ült?

- Eltaláltad.

Azzal Hapták odébbment, jelezve, hogy a maga részéről a beszélgetést befejezte; de Csinoskának ennyi elég volt, amit meg akart tudni, megtudta; visszatért kamrájába, és mélyen elgondolkozott. Bizonyosra vette, hogy Eszeske még mindig a palotában van: igenám, de hol?

Ezt is hamarosan megtudta; másnap ugyanis az egyik katona elpanaszolta neki, hogy a pajtását valamilyen apró vétségért becsukták. Kiderült, hogy a palota pincéjében börtöncellák vannak; és ezek után nem volt kétséges Csinoska számára, hogy Eszeske is valamelyik cellában senyved.

De hogyan lehetséges ez? Ki merészelte volna a királyfit börtönbe zárni, méghozzá mindenféle törvényes eljárás mellőzésével? Hiszen ha valamilyen bűnt el is követett volna - amiben persze Csinoska egyáltalán nem hitt - akkor is csak és kizárólag a király ítélkezhetett volna fölötte; de ha ez történt volna, akkor arról Csinoskának bizonyosan tudomása lenne; ezért tehát csak egyetlen lehetőség van: valaki más csukatta börtönbe Eszeskét; valaki más, akinek azonban a hatalma vetekszik a királyéval. Ilyen ember pedig csak egyetlenegy van: a Csudadoktor.

Ebben pedig Csinoska tévedett: volt még valaki a Csudadoktoron kívül is, akinek hatalma vetekedett a királyéval, amint az nemsokára ki fog derülni.