Azonban
senkit ne tévesszen meg a Csudadoktor jámbor viselkedése
leányával szemben: mert először is megvoltak az eszközei arra,
hogy mégis mindent megtudjon arról az esetről, mely annyira
felbosszantotta Toleranciát, hogy még beszélni sem volt
hajlandó róla, sőt, még az udvariasságát is elvesztette tőle;
másodszor pedig bizton állíthatjuk, hogy mindent meg fog tenni
annak érdekében, hogy leányának jó modorát és főleg
türelmességét minél hamarabb helyreállítsa.
Maga elé idézte tehát Szarkáné
asszonyt, akiről köztudomású volt, hogy minden hír és minden
pletyka forrása és kútfeje; az illető pedig tényleg tudta,
amit a szóban forgó témában tudni lehetett (s talán még azt
is, amit nem lehetett) és nyomban meg is osztotta tudását a
Csudadoktorral.
Lássuk hát, ki is az a valaki,
akinek sikerült Toleranciát világhíres türelmétől
megfosztania.
E nevezetes leányzó neve: Bé,
s aki azt gondolja, hogy ez csupán álnév, csak keveset téved;
álnév annyiban, hogy csupán igazi nevének kezdőbetűje;
különben pedig Bé mindössze tizenöt nyarat élt meg még eddig.
Jó szülei szerint akkor követték el életük nagy tévedését,
amikor Bét megtanították beszélni, mivel szerintük - és ezt a
boldogtalan szülők bármikor hajlandók esküvel is megerősíteni
- Bé azóta (tehát kétéves kora óta) egyfolytában beszél és
beszél és beszél. Még amikor alszik, akkor is.
Ha kételkedéssel fogadjuk is,
és igen erős túlzásnak tartjuk is a jó szülők álláspontját,
annyit el kell ismernünk, hogy Bé tényleg sokat beszél; mégis
van egy olyan helyzet, amikor Bét beszédkészsége
cserbenhagyja, de annyira ám, hogy máskor oly beszédes ajkai
szorosan becsukvák, és semmiért meg nem szólalna; és tudjátok
mikor áll elő ez a helyzet? Igen, bizony jól sejtitek, az
iskolában, mégpedig pont akkor, amikor matematikaórán
felelésre kerülne a sor. Ilyenkor kis barátnőnk sűrű
hallgatásba burkolózik, míg végül a tanárnő elkéri tőle az
üzenőfüzetet.
Hát ez az, amit Bé igen
rossznéven szokott venni; igen, szokott, merthogy az
üzenőfüzet elkérése kezd a matematikatanárnő szokásává válni,
(Bé szerint igen rossz szokásává) és hiába tesz meg Bé
mindent, hogy leszoktassa őt erről, nemigen akar neki
sikerülni; és hogy miért nem? Hát csak azért, mert ugyan
valóban mindent megpróbált már, csak éppen a leghatásosabbat
nem: készülni a matekórára.
Bé hazafelé ballag, táskájában
az üzenőfüzet, abban pedig a legfrissebb bejegyzés: "Leányuk a
mai napon matematikából harmadszor kapott elégtelent."
Bé csak nevetne ezen, ugyan
minek neki a matematika, nem akar ő új Einstein lenni, (Bé
ismeri ezt a nevet, jé) de mégse nevet, mert a mamájára gondol
és tudja, hogy egy percig se nevetne vele együtt. Ezért azután
Bé gondol egyet és megpróbálja Toleranciát hívni segítségül.
- Gyere már Rancia, oldjuk meg
együtt ezt a semmi kis problémát, mi az neked, fél kézzel el
tudod intézni.
Minden rendben is lenne,
csakhogy nem egészen világos, hogy Bé jelen esetben mit is ért
probléma alatt; ám ez teljesen mindegy is, mert Tolerancia
úgysem jön.
Talán nem hallja Bé hívását?
Hallja bizony, csakhogy nem foglalkozik ő lusta kislányok
megélénkítésével; hiszen jól tudjuk azt mindnyájan, hogy az
önhibájukon kívül bajbajutott leányok megsegítése az ő
elsőrendű feladata.
Persze Bé is tudja ezt, de
mégis próbálkozik, és hogy mégse sikerül Toleranciát
megidéznie, egyre mérgesebb lesz.
Hát hogyne, a közelmúltban már
legalább ötször-hatszor szólongatta a tündérleányt és az
eredmény; semmi, de az égvilágon semmi.
"Mi a csuda lehet vele, talán
elfelejtette, hogyan kell füstölögni?" Ezzel természetesen
arra célzott, hogy Tolerancia füst alakban szokott megjelenni,
és csak némi gomolygás után ölt szilárd alakot.
Tolerancia persze ezt is
hallotta, de csak vállatvont ezen a bugyuta és némileg
tiszteletlen feltételezésen.
Viszont Bé a későbbiekben
egyre tiszteletlenebb és gorombább hangnemben minősítette
Tolerancia következetes távolmaradását.
"Talán leesik az aranygyűrű
ujjáról, ha velem szóbaáll?" Tolerancia ezen ugyancsak
elcsodálkozott, az egyetlen gyűrűt, amit ismert, a saját,
valamint Viktória leányzó hajszálaiból készítette annakidején,
s azt sem ő, hanem Viktória viselte.
"Talán nem terjed ki a hatalma
a Vadvirág-utcai iskolára?" Tolerancia még ezen is csak
mosolygott; Bé nyilvánvalóan arra célzott, hogy Tituszt azzal
az indokkal küldte el a Kék Ikercsillag bolygójára,
(megszabadítani Atlantát a gonoszságtól), merthogy hatalma a
Földön túli világra nem terjed ki.
"Na persze, az neki nem
érdekes, hogy én bukásra állok matekból, mert ugye az neki
semmi; őt csak azok a lányok érdeklik, akik valami látványos
dolgot találnak ki, mint például az a kelekótya Viktória, aki
ugye bele akart ugrani a Dunába; bár az is lehet, hogy esze
ágában sem volt ugrani, csak megjátszotta a nagy életunalmat;
aztán könnyen lehet, hogy nekem nagyobb okom lenne vízbe ölni
magam, de persze én nem játszom el a nagyjelenetet, így aztán
az a tündérkisasszony rám se hederít. Hát tisztelem az eszit,
nem sok lehet neki belőle."
