3. Tolarancia meglátogatja Bé kisasszonyt

 

Ekkor határozta el Tolerancia, hogy mégiscsak megjelenik Bé előtt, ha másért nem, hát csak azért, hogy tisztázzon egy-két olyan fogalmat, melyről Bének - nyilvánvalóan - téves elképzelései voltak.

Tehát átváltozott füstté - legalábbis azt akarta; azonban hogy történt, hogy nem, elég az hozzá, a szándék füstbement; azazhogy egész pontosan kifejezve - korombament: Tolerancia sűrű, koromfekete korommá változott át. Ami önmagában még nem is lett volna olyan nagy baj, hiszen - amint az köztudott - a koromból is vissza lehet változni a megfelelő varázsszó segítségével; igenám, csakhogy Tolerancia nem vette észre a tévedést, és ezért a visszaváltozáshoz a füstre vonatkozó varázsszót vette igénybe; és hogy milyen eredménnyel, azt rögtön meglátjuk.

A visszaváltozás Bé szobájában történt. Bé tátott szájjal bámulta Toleranciát, és kishíján hanyatt esett, már nem is tudom, bámulatában-e, vagy ijedtében.

Tolerancia pedig fel nem foghatta, mi olyan nagyon bámulatraméltó rajta, mindaddig, amíg meg nem pillantotta sajátmagát Bé állótükrében. Ettől azután úgy megdöbbent, hogy egy percig nem is tudott szóhozjutni; így végül is Bé szólította meg Toleranciát.

- Jé, nem is tudtam, hogy lány is lehet kéményseprő.

- De én nem vagyok kéményseprő.

- Nem? Akkor meg miért másztál bele a kéménybe?

- Nem másztam bele a kéménybe, én Tolerancia vagyok, Tündérország királyának leánya - jelentette ki a tündérleány méltóságteljesen; legalábbis azt hitte, hogy úgy.

- Még, hogy te vagy Tolerancia? Ne nevettesd ki magad! Toleranciának szőke a haja, meg kék a szeme, nem tudtad?

Igaz, ami igaz: Toleranciának még a rózsaszínű körme is fekete színben pompázott, de még a szemfehérje is feketén villogott, egyszóval mindene olyan koromfekete volt, mint a ruhája; s így a saját árnyékára hasonlított leginkább.

És ez nem volt elég, ráadásul Bé még ki is nevette, és már szaladt is, hogy behívja a kisöccsét, hadd nevessen ő is; de ezt Tolerancia már nem tűrhette.

- Leányzó, állj meg! - szólt rá Bére és intett egyet; Bé megtorpant és azután már meg se tudott moccanni. (Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy ilyesmit a tündéreknek szigorúan tilos csinálniuk, hiszen ez a foglyulejtéssel egyenértékű cselekedet; ám Tolerancia most már kissé méregbe jött.)

- Halld Bé, minden leányok legpimaszabbja: három napon belül új lánytestvéred lesz, aki majd meg fog tanítani mindarra, aminek most még híjával vagy. Jól jegyezd meg, pontosan egy év múlva ismét meg fogok jelenni, és megnézem, fogott-e rajtad a tanítás.

Azzal Tolerancia felemelte és széttárta karjait; és ekkor haja szőkévé, szeme kékké, arca és ruhája fehérré változott; végül az egész hófehér füstté alakult át, majd kitódult a csukott ablak résein és nyomtalanul eloszlott.

Amikor pedig mindezt a Csudadoktor megtudta, akkorát nevetett, hogy sajátmaga is megsokallta, tehát gyorsan elkomolyodott; egyúttal el is gondolkodott, s nem hiába tette azt, mert rögtön támadt egy olyan eszméje, hogy csak na!