26. Viktória Feri levelét olvassa

 

Drága Viktória!

Félve rovom e sorokat; attól félek, olvasatlanul fogod eldobni; de ha mégse, ha mégis elolvasod, feléled a reménység egy szikrája.

Beismerem, nagyot vétettem ellened, kétszer is; először akkor, amikor hazudtam neked; amikor azt hazudtam, hogy nem vettek vissza a régi állásomba. Másodszor pedig akkor, amikor megpróbáltalak arra rábeszélni, hogy a teniszen szerzett pénzt tartsd meg.

Bocsáss meg nekem Viktória! Hiszen amikor ezeket a dolgokat csináltam, én nem én voltam. Gonosz varázslat hálózott be, egy tisztes mamának álcázott boszorka varázsolt el. Ez a boszorka azt akarta, hogy vegyem el feleségül a leányát, és én a varázslat hatása alatt tettem azt, amit tettem.

Hogyan is történt?

Azon a napon, amikor szüleid elhunytak, meglátogatott minket az a rosszféle öregasszony, a leányával együtt. Anyám azt mondta róla, hogy régi ismerőse. A leányt kedvesnek és jólelkűnek ismertem meg, szöges ellentétben anyjával, akiről különben csak később tudtam meg, hogy nem is igazi anyja a leánynak, hanem csak a mostohája.

Hamarosan észrevettem, hogy a leányt feleségül akarják adni hozzám; de azt is, hogy a leány maga nem akarja ezt.

Én pedig nem tudtam, mit akarok. Akkori állapotomban csábított a gazdagság ígérete, hiszen a leány mamája - úgy mondták - gazdag vállalkozó. Az én anyám, meg a leány anyja is folyton csak duruzsoltak a fülembe, hogy hagyjalak ott téged és én engedtem. Igaz, egyszer fellázadtam; ez akkor volt, amikor felhívtalak Téged Párizsban, de még akkor is a vagyon bűvöletében éltem, és ahelyett, hogy kiengeszteltelek volna, másodszor is megbántottalak.

Aznap este pedig megjelent előttem Tolerancia tündérleány, aki feloldott a gonosz varázslat alól, és aki azt is elmondta, hogy valójában miért is akarta a boszorkány hozzámadni a leányát. Azt hitte ugyanis, hogy én, ha megházasodom, hamarosan nagyon gazdag leszek; egy másik boszorka, egy vajákos jósnő ezt jósolta neki. Ez a jóslat pedig igaz volt is, meg nem is. Mert azt nem látta jósnő, hogy én csak akkor leszek gazdag, ha Téged veszlek feleségül, és azt sem látta, hogy még így sem leszek az, hiszen Te ugyan sok pénzt szereztél, de ugyanakkor nyomban meg is szabadultál attól.

Amikor pedig megszűnt a varázslat, nyomban rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is szeretem én azt a leányt, én Téged szeretlek, Viktória, csak Téged, Te vagy az igazi; csak attól félek, hogy már elkéstem, hogy már semmiképpen nem kellek Neked; és mégis arra kérlek, bocsáss meg nekem.

Ha pedig mégse tudsz megbocsátani, azt is megértem, tudom, nehéz elhinni, hogy a varázslat erősebb lehetett a szerelemnél.

S most rábízom ezt a levelet Frédire, mert bizonyosan tudom, hogy amikor megtérsz Párizsból, első utad ide, szüleid házába vezet, hogy elmondhasd nekik bánatodat. Mennyire szeretném, ha alkalmat adnál arra, hogy bánatodat enyhítsem. Nem érdekel többé a pénz, nem kell a gazdagság, csak Te kellesz, csak Téged akarlak; szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Feri.