Fent
álltak a győzelmi dobogó legfelső fokán; Viktória, mint
csapatkapitány, átvette a labdarúgó-világszövetség elnökétől a
kupát, amelyre akkor már felvésték Magyarország nevét, s
amelyet négy évig a magyar csapat őrizhet. A magyar himnusz
eljátszása után Arábia csapatkapitánya lépett Viktóriához.
- Éljen Viktória - kiáltotta
és megcsókolta a kezét. A közönség, mintha csak erre várt
volna, hatalmas ünneplésbe kezdett, ütemes kiabálásba kezdett.
- Vik-tó-ri-a, Vik-tó-ri-a.
S akkor Viktória szemébe
könnyek gyűltek, kicsordultak, végigfolytak arcán, először
csak szép csendesen, azután kitört belőle a fuldokló zokogás,
leroskadt és arcát kezébe temetve siratta aput és anyut.
Először mindenki azt gondolta,
hogy a boldogságtól sír, de amikor csak nem csillapodott a
zokogás, halálos csend támadt, megrendülve nézték Viktóriát.
A mérkőzés játékvezetője
lépett a dobogó elé, (Viktória, ha felpillantott volna, inkább
Fáni néninek nézte volna;) kezében kedvenc géppisztolyát
szorongatta, a mély csendben tisztán lehetett hallani hangját.
- Most meghalsz, te átkozott.
Viktória hallotta a
fenyegetést, de nem törődött vele, még csak a fejét sem emelte
fel.
Fáni néni felemelte karját,
géppisztolyával egyenesen Viktória fejét vette célba. Mindenki
elszörnyedt, egy rendőr nagy lélekjelenléttel előrántotta
revolverét és futva megindult Fáni néni felé, de nyilvánvaló
volt, hogy el fog késni.
Ekkor azonban egyszerre csak
sűrű füst jelent Fáni néni és Viktória között, és egy perc
múlva Tolerancia tündérleány alakja bontakozott ki a füstből.
- Mit akarsz azzal az ócska
seprőnyéllel? - kérdezte Tolerancia Fáni nénitől, és a
géppisztoly abban a szempillantásban seprőnyéllé változott;
akkor Tolerancia parancsolóan intett Fáni néninek, aki megvert
ebként sompolygott el.
Tolerancia most Viktóriához
fordult.
- Emeld fel fejedet, Viktória.
Viktória felemelte könnytől
ázott arcát.
- Tolerancia - suttogta -
látod, minden hiába volt, a boldogságot nem találtam meg, vedd
vissza gyűrűdet.
Lehúzta a gyűrűt ujjáról és
Tolerancia felé nyújtotta.
- Figyelj rám Viktória. Most,
hogy elárultad titkodat, a gyűrű varázshatalma megszűnt; de
azok a bátor tettek, amit a gyűrű segítségével véghezvittél,
továbbra is hirdetni fogják mélységes szeretetedet az emberek
iránt; és az emberek tudják ezt, és viszontszeretnek téged.
Nézz körül; itt mindenki ünnepel téged, nézd legyőzött
ellenfeleidet; ők is téged éljeneznek. Semmisem volt hiába
tehát; a gyűrűt pedig tartsd meg emlékül. És ne sírj Viktória,
boldogságodat is meg fogod találni, utazz haza.
Azzal Tolerancia - szokásától
eltérően - nem változott át füstté, hanem egyszeriben eltűnt.
