A
televízió két óra múlva kivonult a szállodába, félórás
interjút készítettek Viktóriával, az esti híradó után
rendkívüli adásban le is hozták az interjút. A népszerű
riporternő, Marianne így fejezte be az adást.
- Kedves nézőim, ha
figyelemmel kísérték előző beszélgetésemet is Viktóriával,
amikor a géprablás hőseként szólaltattam meg őt, tanúi
lehettek egy új Jeanne d'Arc születésének; mert ki tagadhatná,
hogy Viktória valóban az, még életkorban is hasonló hozzá, s a
legbátrabb nő, aki valaha élt, és amint láthatták, szerény és
bájos kislány is egyúttal; és mi franciák, csak azt
sajnálhatjuk, hogy Viktória nem francia, de egyúttal nagy
örömünkre szolgál, hogy hőstetteire, itt, nálunk, francia
földön került sor. Mint tudják, Viktória már megkapta a
Becsületrendet, újabb hőstettéért tulajdonképpen még egyszer
meg kellene kapnia; de Viktória sem kitüntetésre, sem pénzre
nem pályázik, hiszen azt is tudjuk már, hogy a teniszen nyert
pénzét jótékony célra kívánja fordítani.
Marianne elé egy papírcetlit
dugtak; elolvasta és meghatottan folytatta.
- Most értesültem arról, hogy
Párizs főpolgármestere Viktóriát díszpolgárrá kívánja avatni;
és azt hiszem, hogy ezzel Párizs minden polgára mélységesen
egyetért.
