A
teniszversenyek női páros mérkőzései - beleértve a döntőt is -
általában nem nagy érdeklődést keltenek, ez a döntő azonban
erős kivételnek bizonyult: a pálya lelátója zsúfolásig
megtelt, a tévé is műsorára tűzte a teljes mérkőzést; és - ami
a lányok számára a legfontosabb volt - a magyar televízió is a
műsorába iktatta a közvetítést.
A döntő mérkőzés reggelén
Mónika rendkívül bágyadtan ébredt. Csak feküdt az ágyán és
lassan rémület fogta el. "Beteg vagyok" suttogta, de nem akart
beteg lenni. Hatalmas akaraterővel felkelt és felöltözött, de
közben érezte, hogy pulzusa a szokásosnál gyorsabb, és a
szemhéja szinte égette a szemét, ha lehunyta. Gyorsan bekapott
egy kombinált fájdalom-, és lázcsillapítót, amit mindig
tartott magánál.
A mérkőzés kezdete előtt nagy
szenzációt keltett az a bejelentés, hogy a verseny első díját
az ismert párizsi bankház felajánlása alapján megduplázták; és
mindenki biztosra vette, hogy ez Viktória miatt történt.
Mielőtt pályára léptek volna,
Mónika úgy érezte, jobban van. Az ellenfél a világ
legjobbjának tartott olasz páros volt, de Viktória és Mónika -
ha nehezen is - az első szettet megnyerte.
A második szett első játékában
Mónikának kellett adogatnia. Feldobta a labdát, majd lesújtott
rá az ütőjével, ez a mozdulat azonban félbetört, Mónika
kiejtette kezéből az ütőt, majd rövid ingadozás után elterült
a pálya talaján.
Viktória rémülten szaladt
Mónikához.
- Mónika drágám, mi van veled?
- Karjába ölelte Mónika fejét, ekkor megérezte a forróságot,
amely Mónika testéből áradt. - Hiszen te lázas vagy. -
Felszólt a játékvezetőnek. - Orvosi segítségre van szüksége.
