MACKÓ KOMA ÉS RÓKÁNÉ KOMÁMASSZONY

Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek volt két ökröcskéje. Egyszer, amint a földjén szántogatott, szeme-szája elállott, olyan csudát látott. Éppen az ő szántóföldje mellett sétált mackó koma egy nyuszival, s mit gondolt, mit nem a nyuszika, nyakába ugrott a mackó komának, s össze-vissza csókolta. Erősen szégyellette a koma, hogy őt egy haszontalan nyuszika megcsókolta, odament a szegény emberhez, s azt mondta neki:

- Hallod-e, te szegény ember, ha senkinek meg nem mondod, hogy a nyuszika megcsókolt, egy fazék mézet adok neked; de ha elárulsz, elevenen megeszlek.

Bezzeg hogy a szegény ember szentül megígérte ezt, mackó koma pedig mindjárt hozta is a mézet. De este, amikor a szegény ember hazament, mackó koma titkon utána sompolygott, felment a padlásra, s hallgatódzott, hogy vajon a szegény ember nem árulja-e el.

Na, bement a szegény ember a házba, asztalhoz ült, vacsorázott, aztán elétette a mézet, hogy egyék abból a háznépe is.

- Hát ezt kend hol kapta? - kérdezte a felesége.

- Ott, ahol - felelt kurtán az ember -, egyél, ne törődj vele.

De az asszony addig faggatta, hogy mégis elbeszélte, mi történt.

„No, megállj!” - dörmögött magában mackó koma, aztán szép csendesen leszállott a padlásról, s elcammogott a szegény ember földjére. Másnap reggel ment a szegény ember is a földjére, s már ott volt mackó koma.

- Jere, jere - mordult rá mackó koma -, elevenen megeszlek! Hogy mertél elárulni?!

Hej, megijedt a szegény ember! Esküdözött, hogy így meg úgy, ő nem árulta el, de hiába, mert mackó koma rásütötte a hazugságot.

- Igaz, igaz - adta meg magát a szegény ember -, de legalább addig kegyelmezz az életemnek, amíg a földecskémet fölszántom.

- Jól van, nem bánom - mondotta mackó koma -, de siess a szántással, mert mindjárt visszajövök.

Hej, búsult a szegény ember, sóhajtozott, hogy most már mi lesz az ő gyermekeivel! Hát éppen akkor vetődött oda rókáné komámasszony, s ahogy látta a szegény ember nagy bánatját, megkérdezte:

- Mi bajod, szegény ember?

Elmondja a szegény ember, hogy mi nagy baja esett, de rókáné asszony kicsinylően legyintett:

- Hát még ez is baj? Mit adsz, ha kihúzlak belőle?

- Adok egy zsák csirkét s még azonkívül egy párt!

- Jó - mondotta rókáné komámasszony -, én most elmegyek, s amikor mackó koma idejön, ott leszek annak a hegynek a tetején, ni! Én majd ezt kiáltom neked: „Hé, atyafi, erre vadász a király, van-e vad ott?” Te feleld azt, hogy: „Nincs!” Ha aztán azt kérdem tőled: „Mi az ott melletted?” Feleld azt, amit a mackó mond.

Azzal elment rókáné komámasszony, s mindjárt jött a mackó koma, de akkor már rókáné komámasszony ott volt a hegy tetején, s kiáltott:

- Hé, atyafi! Erre vadász a király. Van-e vad ott?

- Mondjad: nincs - súgta mackó koma a szegény embernek.

- Nincs! - kiáltott az ember.

- Mi az ott, ami melletted van?

- Mondjad: szenes tőke - súgta mackó koma.

- Szenes tőke!

- Dugd zsákba! - kiáltotta rókáné komámasszony.

- Dugjál - kérte mackó koma.

- Beledughatod? - kérdezte rókáné komámasszony.

- Bele!

- Most kösd be a zsákot jó erősen.

- Kössed - kérte mackó koma.

- Bekötötted? - kérdezte rókáné.

- Be!

- Na, most üssed az ekevassal, ahogy csak bírod.

Bezzeg hogy megfogadta a szegény ember a rókáné komámasszony szavát, s holtra verte mackó komát.

Akkor aztán lejött rókáné komámasszony a hegyről, a szegény ember meg nem győzött hálálkodni.

- Amint hazaérek - mondta -, megtöltök egy zsákot csirkével, azonkívül hozok neked egy pár csirkét.

- Ugyan, ugyan - szerénykedett komámasszony -, minek egy zsákkal? Elég nekem egy pár csirke is.

- De így s de úgy - erősködött a szegény ember -, ha én egyszer valamit ígérek, meg is tartom!

Azzal hazament, s mondotta az asszonynak, hogy fogjon össze egy zsák csirkét s még azonkívül egy párt, mert ez meg az történt vele.

- Hát megbolondult kend - pattogott az asszony -, hogy ennyi csirkét ígért egy rókának? Elég lesz annak egy pár csirke is!

Addig beszélt, pattogott az asszony, hogy a szegény ember megelégedett az egy pár csirkével, a zsákba meg beledugtak két kutyát. No, komámasszony, úgy látszik, most az egyszer téged is becsapnak!

Nosza, vállára vetette a szegény ember a zsákot, kezébe vette az egy pár csirkét, s ment rókáné komámasszonyhoz.

- Hát csak ereszd el - mondta a komámasszony -, majd elfogom én őket.

- Jobb, ha közelebb jössz - mondta a szegény ember -, úgy bizonyosabban elfogod.

Rókáné komámasszony közelebb ment, a szegény ember meg eleresztette az egy pár csirkét, de mindjárt oldotta a zsákot is. Uccu! - kiugrottak a kutyák, komámasszonyt közrefogták, jobbról-balról alaposan helybenhagyták. Alig tudott szegény feje továbbillanni.

Amikor hazaért a komámasszony, azt mondta magamagának: „Sem apám, sem anyám, sem semmiféle nemzetségem nem volt bíró. Hogy is lehettem olyan szamár, hogy másoknak a dolgába beleavatkoztam! No, lesz ezután eszem, hogy ezt többet nem teszem!”

Mit gondoltok, vajon megtartotta-e a fogadását?